Fáj, hogy nem lehet az enyém:\ pedig volt rá esélyem, hogyan tudnék túlépni, esetleg újra megpróbálni?!

Szóval a helyzet a következő.

Van egy lány osztálytársam aki nekem nagyon bejön. Kisebb lépésekkel közelítettem felé, majd egyszer csak annyit vettem észre, hogy mellettem ül. Beszélgettem vele, annyira belemerültünk, hogy telefonszámcsere is megvolt és felvettem egy közösségi portálon is.

Nagyon jól elvoltunk minden nap szinte órákat beszéltünk..

Majd úgy november környékén elmondtam neki, hogy én nem csak szimpla barátságot szeretnék.. Szomorú fejjel rávágta, hogy neki van most párkapcsolata.. Rosszul esett de elfogadtam. Majd egy napon kaptam tőle egy sms-est.

"Emlékszel, amikor elmondtad hogy tetszek neked? Teljes mértékben én is így érzek irántad, Szeretlek"

Egyből felhívtam telefonon, hogy ez most valami vicc, vagy tényleg komolyan gondolta és mondta, hogy teljesen komolyan mondta. (Megvolt még a barátja)

Másnap a suliban, elégé "összemelegedtünk" majd óra előtt elmentünk egy külön terembe, ahol csak ketten voltunk.

Ölelgettük egymást, és hát lett volna rá esélyem hogy megtegyem (már mint hogy lesmároljam) de nem tettem.. (Lelkiismeret furdalásom volt, hogy van barátja..)

Majd rá egy hétre elmondta, hogy ő már nem akar semmit mert nem léptem felé.. Hozzá tette, hogy inkább barátok maradjunk, mert így nem veszít el..

Próbáltam azóta is lépni, de rám szól hogy "csak barátok"

és nagyon rosszul esik..

Hogyan tegyem túl magam rajta? Esetleg várjak még is utána lépjek?

17f