Sok kérdés van arról, hogy a fiúkat elutasítják a lányok, most nézzük meg a másik oldalt is (? )

Mielőtt jönnének a hitetlen kommentelők, igen, létezik fordított eset is.

Összetett a dolog, de úgysem olvasná el senki ha kisregényt írnék, így igyekszem csak általánosan írni.

Igen lány létemre vettem a bátorságot és elmondtam a fúnak, hogy tetszik nekem-nem most történt, több hónapja. Azzal utasított el, még ha nem is így szó szerint, hogy nem akar járni se velem, se mással-aztán ki tudja, hogy ezt komolyan gondolta-e, de tény, hogy nincs barátnője annak ellenére, hogy mondjuk úgy, lehetne. Még hozzáteszem, nem, nem meleg.

Akkor úgymond megbeszéltük,hogy nem fogjuk ignorálni egymást ami csodák-csodájára tényleg így lett, de a közelebbi kapcsolatot direkt kerüli, nehogy megismerjen és elkezdjen valamit érezni ő is (ez nem az én agyszüleményem, ő mondta, meg még 1-2 ilyen "elvétett" jel akadna, de ezek a jelek mindig kérdésesek, hogy az ember nem csak bebeszéli-e magának őket), így csak nagy általánosságokban beszélünk néha, ha "muszáj". Sajnos, nem sajnos, muszáj találkoznunk ha nem is naponta, de elég gyakran.

Az a kis gond van, hogy én továbbra is többet érzek iránta. Csakhogy nem tudom, mit tegyek a továbbiakban, mert ez így nem igazán jó nekem. Lehetőség van több is:

1)Minden marad így, és igyekszem elfogadni a helyzetet, esetleg reménykedni, hogy egyszer még talán megmozdul benne valami

2)Megpróbálni kerülni és levegőnek nézni, majd csak leesik neki egyszer

3)Még egyszer megbeszélni vele, hogy mondja ki kerek-perec, van-e esély rá hogy valaha az életben összejöjjünk, vagy eszembe se jusson-és eszerint cselekdni

Ha valaki tudna épkézláb tanácsot, tapasztalatot, bármit írni, nagyon örülnék :)