Tudnátok írni olyan példákat, amikor sz*rul álltak a dolgok, de a kitartás végül meghozta a gyümölcsét?

Van egy lány aki nagyon tetszik. Csak látásból ismerem, a városban sosem láttam, de egy közeli városba járunk mindketten tanulni (sajnos nem ugyanoda). Egyik pénteken elcsíptem egy bizonyos járaton hazafelé, de aludt. Azóta Már 4. alkalommal buszozok be oda, hogy aztán átmenjek a pályaudvar túloldalára és felszálljak arra a bizonyos járatra, és leülhessek mellé. Van a zsebemben egy táblacsoki, és úgy tervezem, hogy megbontanám és megkínálnám vele, és ebből talán indulhatna valami kis beszélgetés, de nem jött össze a dolog egyszer sem. :( Sosincs azon a járaton, kiszámíthatatlan, hogy mikor-hogy megy vagy jön. A nevét nem tudom.

Nagyon elegem van már, szomorú vagyok, mégsem tudom elfelejteni, nem akarom feladni...

Reggelente is próbálom elcsípni, de zsúfoltak a járatok, őt meg ugye előreengedik, sosem tudok mellé ülni. :(