Csak én undorodom attól, ha egy felajánlható gesztust szó szerint elvár egy nő?
Ezer számra olvasni ilyet utoljára egy itteni kérdésben láttam:
"egyébként az első mozit a fiúnak kell fizetni
Szóval elhív és fizet. Ez a korrekt így,hisz ez a fiú dolga az első alkalmakkor"
Ahelyett, hogy egyenlően állna hozzá mindkét fél, a férfi már első alkalommal költsön mindenre. Elvégre a nő megérdemli. Elvégre a nőnek alanyi jogon kijár. Ez az elvárás, a követelés számomra gyomorforgató. Ha egy lányt szeretnék meghívni, mert úgy érzem, hogy akkor és abban az adott pillanatban nekem jobban esik gálánsnak lenni, azt lehetne normálisan is kezelni, megköszönni és örülni a gesztusnak... De ezt elvárni és alapvetőnek venni?
Ha fele-fele fizetünk, akkor azon megsértődni, sőt egyenesen bunkóságnak venni?
Később pedig csodálkozik mindenki vagy panaszkodik arról, amiért egyenlőtlenek a kapcsolatok, amiért csak a férfi tesz erőfeszítést míg a nő cseszik bármiben is korrekt partner lenni. amiért nagy kegyesen hajlandó mindarra, amiben egy párkapcsolatban magától értetődőnek kéne lennie. Hiszen ő kivételes, ő érte teperni kell, ő a másik felett áll. És persze, egyértelmű, nem az első randi első fizetési alkalma a lényeg, mert ez bagatell lenne önmagában. A lényeg itt az elvárás, mert ez nagyon jól jelzi a későbbiekre nézve, hogy az adott nő fejében mennyire torz és eltolódott értékrend él.
Elvárás lett az, aminek csak felajánlható gesztusnak kéne lennie. Hiszen nektek ez jár...
válasza:"kérdező, neked soha nem lesz barátnőd :D"
Mellélőttél, közel két éves kapcsolat. Ez is annyira jellemző, szinte tabunak számít bármi ilyet szóba hozni és megvitatni, mert máris személyeskedni próbáltok. Csak meg kéne nézni, hány kérdés szól arról, hogy az egyik fél mindent megtesz a kapcsolatért, míg a másik nagy ívben tesz rá.
Ha elmész egy lánnyal, legyen legelső vagy századik randevú, ott mindketten jól érzitek magatokat.
Ha meg olyan program, ami nem fér bele az anyagi helyzetetekbe, akkor meg lehet beszélni és mentek máshová.
Még mindig nem hangzott el igazán érv azon túl, hogy ki a lovag vagy ki a macsó. Nem ettől lesztek azok.
válasza:Első randin szerintem úgy illik, hogy a férfi állja a költséget - de nem kell "költeni rá". Ha meghív egy doboz üdítőre (kb. 250-300 forint), az untig elég:)
Ha rendszeressé válnak a találkozók, akkor is kicsinyesnek érzem a "fele-fele alapont". Ilyenkor inkább felváltva fizessünk, de akkor az egészet. Nő létemre állati gáznak tartanám, hogy ha mondjuk beülünk egy kávézóba, akkor külön-külön fizessük az 500-700 forintot:( Jobb, ha egyszer én, egyszer ő fizet. Hosszú távon úgyis "kiegyenlítődnek" a költségek...
válasza:Én nem várom el, hogy fizessenek helyettem. Persze jól esik. De sose tenném szóvá, ha nem így van. Sőt, én mindig felajánlom, hogy kifizetem a saját részem. Vagy ha a férfi fizet mindent, akkor a következő alkalommal felajánlom, hogy én fizetek. Főleg, ha tudom, hogy nincs eleresztve anyagilag. Akkor miért kéne két ember részét is fizetnie?
De nálunk ez baráti társaságban is így van. Ha meghív valaki, akkor következő alkalommal én visszahívom.
"Hosszú távon úgyis "kiegyenlítődnek" a költségek"
Ez teljesen jogos, és persze, nem a számlát bújva, forintra pontosan gondoltam én sem. De az elvárás nem is az, hogy nagyjából, vagy egyszer én, egyszer te, hanem hogy a férfi mindent. Ez az ami torz.
válasza: válasza: válasza: válasza:Lehet, hogy maradi a felfogásom, de én még úgy tanultam, hogy a férfinak ILLIK minden alkalommal felajánlania, hogy rendezi a számlát.
Viszont a nőnek meg ILLIK ezt nem minden alkalommal elfogadni.
Hogy mennyi az "ideális" arány, azon lehet vitatkozni, de tény, hogy a "szigorúan fele-fele", és a "mindent a férfi fizet" között valahol meg kell találni a kompromisszumos megoldást. Ami lehet például akár a már említett felváltva történő fizetés is. Ezt mindenkinek (minden párnak) magának kell kialakítania.
Tény, hogy az első randinál nincs ilyen lehetőség, még nem lehet megállapodni a fizetési szokásokról.
Nincs értelme erőltetni sem a dolgot ("majd én fizetek, nehogy már egy nő fizesse a számlát"), mert az úgy hat, mintha a dominancia kinyilvánítása lenne, ez pedig sokszor ellenszenvet szül. Ugyanígy a felesben történő fizetést sem kell alapnak tekinteni, mert az meg udvariatlanságnak, vagy sóherságnak hat.
Szerintem célszerű, vagyis udvariasabb dolog, ha ilyenkor a férfi fizet - de ez nem minden áron! Ha például a hölgy ragaszkodik hozzá, akkor természetesen el kell fogadni, hogy ő fizeti a saját részét.
Magam részéről a presszó/vendéglő/akármi fogyasztás végén egyszerűen azt szoktam mondani: "Ha megengeded, akkor kifizetem." Ha elfogadja, akkor jó, ha nem, akkor is. - De EZEN nem szabad már az elején összeveszni! :-D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!