Csak én undorodom attól, ha egy felajánlható gesztust szó szerint elvár egy nő?

Ezer számra olvasni ilyet utoljára egy itteni kérdésben láttam:

"egyébként az első mozit a fiúnak kell fizetni

Szóval elhív és fizet. Ez a korrekt így,hisz ez a fiú dolga az első alkalmakkor"

Ahelyett, hogy egyenlően állna hozzá mindkét fél, a férfi már első alkalommal költsön mindenre. Elvégre a nő megérdemli. Elvégre a nőnek alanyi jogon kijár. Ez az elvárás, a követelés számomra gyomorforgató. Ha egy lányt szeretnék meghívni, mert úgy érzem, hogy akkor és abban az adott pillanatban nekem jobban esik gálánsnak lenni, azt lehetne normálisan is kezelni, megköszönni és örülni a gesztusnak... De ezt elvárni és alapvetőnek venni?

Ha fele-fele fizetünk, akkor azon megsértődni, sőt egyenesen bunkóságnak venni?

Később pedig csodálkozik mindenki vagy panaszkodik arról, amiért egyenlőtlenek a kapcsolatok, amiért csak a férfi tesz erőfeszítést míg a nő cseszik bármiben is korrekt partner lenni. amiért nagy kegyesen hajlandó mindarra, amiben egy párkapcsolatban magától értetődőnek kéne lennie. Hiszen ő kivételes, ő érte teperni kell, ő a másik felett áll. És persze, egyértelmű, nem az első randi első fizetési alkalma a lényeg, mert ez bagatell lenne önmagában. A lényeg itt az elvárás, mert ez nagyon jól jelzi a későbbiekre nézve, hogy az adott nő fejében mennyire torz és eltolódott értékrend él.

Elvárás lett az, aminek csak felajánlható gesztusnak kéne lennie. Hiszen nektek ez jár...