Miért mindig a tutyimutyi pasikat fogom ki?

Nyilván eltérő tapasztalat és nézőpont, de én éppen az ellentétre látok gyakoribb példát. Ha egy férfi csak morzsányit is fogékonyabb a gyakorlatias hozzáállásra, ha nem menekül folyton kompromisszumok mögé, akkor előre borítékolom, alig pár hónap múlva garantáltan megkapja majd a távolságtartó, kimért és hideg skatulyát.

Legyen, te talán tényleg kivételként erősíted a szabályt, talán nem csak szélsőséges végletekben gondolkozol. Két kezem tenném össze, ha minden nő ilyen lenne, komolyan. De ez megreked a vágyálom szintjén, mert a többség még mindig képtelen helyén kezelni egy felmerülő párkapcsolati problémát, még mindig hiányzik a kellő rálátás. Ha kényelmes vállrándítás helyett vagyok elég vakmerő szembesíteni valamiért, amit valóban érdemes is lenne, akkor csak a feszültséget keltem, olyan negatív vagyok. Ha viszont valami egészen bagatell marhaságért nem morzsolok el napfényben csillanó könnycseppeket, akkor érzéketlen és olyan... negatív vagyok.

Nincs meg az egészséges köztes állapot.

Mellesleg, ha már ennyire belelendültél te magad is a kritizálásba, azt azért lásd be, aki három év párkapcsolatot követően ismeri csak fel a mellette heverő férfin, hogy gondolkodásmódban még nem szálltak le a golyói, az azért nem lehet túl kifinomult emberismerő. :D

Persze, mert ez már ősidők óta belénk ivódott védelmi mechanizmus, ha egy álláspont mellett már letettük a voksunk, onnan beismerni a tévedést már gyengeségnek számítana a többiek szemében. A különbség pusztán az, hogy egy értelmes emberben azért kialakul az évek során annyi reális önkép, hogy elfogadja és beismerje ha valamiről kiderülne utólag, bizony tévedett.

Egyébként, ezt inkább a hajnali háromnegyed háromnak fogom betudni, de elég Coelho-sra sikerült az utolsó hozzászólásod. :-)

Mennyi idős vagy? Olyan húszas éveid közepén járónak saccollak, 23-27. Talált, vagy mégse menjek lottózni?

ha érdekel a miértje ennek a dolognak a választásaidnak,akkor olvasd el csernus doki könyvét a férfi címűt.

abban van egy fejezet erről a párkapcsolati mintáról amit vázoltál amikor a két fél átmegy anyába és fiúba.

ahogy én kivettem ebben neked kell megváltoztatnod alapjaiban a kis kortól megtanult sablonjaidat és elképzeléseidet,hogy ne mindig ugyanazt a karaktert-amit már ismersz és ami bevált/nemvállt-válaszd.

mert elsősorban a saját kényelmességed és a komfortzónából való kilépési képtelenségedet mutatja az,hogy egy sémára épülnek a párkapcsolataid.