Lányok! Ti melyik pasit választanátok a kettő közül?

#9

Mondjuk azt nem értem, ebben mi a taszító? Miért kéne otthon egy párnak ilyesmi dolgokon "harcolnia"? Szerintem elfogadható, ha ráhagyja a másikra, ha tényleg nem valami komoly dolog amiről muszáj lenne beszélni. Pláne ha a csaj valami hisztis idegbeteg aki majdnem mindenből képes vitát kreálni, akkor miért kéne a csávónak beszállnia?

#11: miért jönne össze valaki hisztis, idegbeteg nővel? A vita célja nem a másik idegesítése, hanem a meggyőzés, egymás gondolkodásmódjának fejlesztése, a dolgok (a kapcsolat) jobbá tétele.

Nyilván nem vagyok kompetens a témában, hiszen férfi vagyok, de engem zavarna, ha olyan barátnőm lenne, aki minden "rám hagy". Azért idézőjeles a dolog, mert az ilyen embereket nem lehet meggyőzni, mivel kerülik a konfliktustoka, és egy idő után felgyülemlik bennük ez a sok elfojtott gondolat, egyet nem értés, és az kellemetlen következményekkel járhat.

A 2-es és püföljük hajnalig, nekem ilyen van, és fát lehet vágni a hátán...

Nálam ez mérvadó szempont mert én elmebeteg vagyok, és jó, hogy vele nem kell harcolnom, elég ha magamat harapdálom..

:DD :DD :DD

Egyik sem tetszik igazán. Viszont a "nagydumás" vicces, sztorizgatós embereket jobban szeretem, mint a kukamatyikat, csak a hazudozás nem illik a képbe, azt nagyon nem csípem. A férjem is ilyen és ő az egyik legjobb ember, akit valaha is ismertem, ráadásul soha nem unatkozok mellette.

A 2-es típussal soha nem jöttem ki jól, nem szeretem, ha egy férfi túl csendes, visszafogott és minden vitából kihátrál, nem áll ki magáért, vagy értem. Jó, nem azt mondom, hogy menjen neki mindenkinek, de azért ne féljen már esetleg kinyitni a száját ha van véleménye.

#16

Egy átlagos, tipikus nő is lehet hisztis és idegbeteg egy nyugodt ember szemében. Összejöhet vele "jobb híján" mert belőlük van a legtöbb, ilyet a legegyszerűbb találni. Hát pont ezt nem értem, hogy minek kéne meggyőzni a másikat is bármiről - mondjuk ha sima beszélgetésről van szó, "eszmecseréről", az rendben van de a vita nekem túl erőszakos dolognak tűnik - nem értem a célját, legalábbis nem egy kapcsolaton belül. Eleve nem jövök össze olyan emberrel akivel nagyon eltérően vélekedünk a minket érintő dolgokról szóval általában kiváltó ok sincs, amiből vita lehetne. Ha meg néha-néha van valami, akkor azt rá lehet hagyni a másikra. (Ezek általában apróságok amiken tényleg totál felesleges lenne vitázni.) Nem minket személyesen érintő dolgokról szoktunk "vitázni", de itt is inkább az eszmecsere a jó szó, egyikünk sem próbálja ráerőszakolni a másikra a nézőpontját, hanem magunktól változtatunk azon ha úgy gondoljuk, a másiké helyesebb. De ha nem az sem baj.

(De a kérdésben amúgy veszekedésre célzott szerintem az illető az meg értelmes emberek között tényleg abszolút elhagyható.)