Mennyire tudját0k elviselni a magányosan a hétköznapokat?

Nagyon könnyen. Egyrészt én 99%-ban egyedül voltam, mivel nem kellettem a nőknek (nemvagyok Justin Timberlake, Justin Bieber, Kevin Costner stb. és nem lógnak a nemzeti-bankok a zsebeimből se), szóval más választásom nemigen volt mint hozzászokni. Mondjuk sosem voltam társasági ember azelőtt se, utólag meg leszűrhettem hogy a nők feleannyit nem érnek meg,mint amennyit kínlódni kell velük.

Másrészt rengeteg elfoglaltságot találtam ki magamnak, pl. megtanultam ezt-azt a gépen ami később a hasznomra válhat. És persze ami hosszú távon leköt. Egy barátnő mellett esély nem lenne arra hogy képezzem magam ilyen hosszadalmas időráfordítást igénylő dolgokban, amik hosszútávon viszont kifizetődnek majd és jövedelmezőek. Szóval ha van sok olyan elfoglaltságod ami kellőképpen leköt, akkor nem nehéz.

Én most szakitottam a barátommal,szóval még nem érzem magam ilyen fázisban,de fogalmam sincs mit fogok magammal kezdeni főleg most nyáron.

Esetleg a hétvégi bulik fognak enyhiteni a dolgokon,strandolás a barátnőkkel.De a hét napjai kicsit húzósabbak..Sportolj,vagy járj valamilyen edzésre..Ami számodra érdeekes.Dolgozz,ha kitanult vagy,keress magadnak munkát,majdcsak Rád talál a szerelem :)

haverok motorozás pia. Legalábbis 10 évvel ezelőtt agy ment..

Ma már nős vagyok.

Száz fős faluban élek, sehol egy barát, vagy ismerős... Hogy oldom meg, hogy ne érezzem magam szarul? Játszok orrba szájba, animéket és filmeket nézek. Ha pedig olyanom van, kimegyek füvet nyírni, vagy más teendőknek állok neki a ház körül.

Talán ha fél év múlva elkezdhetek végre dolgozni, könnyebb lesz.

26/F