Lanyok. Ti ha pasik lennetek akkor hogyan csajoznatok?

Hmm, én először kipróbálnám az összes tipikus csajozási módszert: viccmesélés, bunkó beszólás, egyszerű nyomulás, a rózsás dolog (Bár ez ritka). Azért, hogy tudjam milyen érzés ezt fiúként megélni. Aztán jönnének a saját ötletek. Mozi helyett színház, kocsma helyett múzeum, vita est, felolvasó est. (persze, csak hasonló művészbarát esetében) Megpróbálnám az okos oldalamat mutatni és nem a visszahúzódó lazáskodót, amit a legtöbb fiú előad. Mindig határozott, de kedves lennék. És mindig lenne több opciós randi program ötletem, amit idő közben a másik fél elképzelése szerint alakítanék. Nem csinálnám azt, hogy jaj nem tudom mit csináljunk válasz te.

Hirtelen ennyi, ja és inkább utcán, közösségi programokon talán ideiglenes munkahelyen, sportoláskor ismerkednék.

Én szép alattomosan támadnék. Megismerkedéskor mosolygós aranyos figura. Aztán átmennék érdeklődőbe, de kicsit lekezelő is lennék néha - nem túlzásba esni, csak egy enyhe színezetként. Próbálnék sokat beszélgetni a lánnyal úgy alakítani mintha véletlen találkoznánk. Nem hoznám szóba sem a pasi-nő témát, sem a szexet, sem a szerelmet. Ha kérdezné a nő akkor válaszolnék csak. Valami kiábrándultam a nőkből dumát tolnék neki és játszanám a megtört szívű Alejandrot. És ha a lány is kezdeményez felém, akkor szép lassan el el ejtenék neki kétes értelmű dolgokat kettőnkkel kapcsolatban, akár erotikusakat is.

És ha látom, hogy ráharapott a horogra akkor szép fokozatosan csökkenteném a távolságot közöttünk.

A sikerem kulcsa a terv elején van. Mert az elején kell felmérni hogy milyen az adott nő. Nyitott az ismerkedésre, vagy nyitott csak tagadja, vagy foglalt stb. Ha ott jól mérem fel a viszonyokat, tervem csak akkor működik!

Én így csajoznék.

Amúgy pasizni is így szoktam.

Kezdetben mint barát lépek be az életébe, hogy ne játssza meg magát. Utálom, ha egy pasi adja a szépet. Én a normális hétköznapi énjét akarom megismerni.

Ha tetszik mint ember, akkor valahogy mindig összeszaladok vele és így egyre jobban megismerhetem mint ember. És itt dől el, hogy beleszeretek-e vagy sem.

És mikor már tiszta számomra, hogy egy csiszolatlan gyémánttal állok szemben, akkor kezdek támadni. És jön a kétes beszólások, mintegy felkérés keringőre, aféle hölgyválasz, ha pozitívan reagál akkor tudom, hogy vevő rám, ha semleges vagy negatív a fogadtatás akkor hagyom a férfit.

A nők azért csalódnak kevesebbet, mert mi óvatosabban pasizunk. Felmérjük a terepet. Én is sok férfinál esélytelen vagyok ezért ha jól mérem fel a terepet és szép fokozatosan látom, hogy mi a helyzet akkor kevesebb a rizikó a visszautasításra.

Fiatal lányként még nem voltam ennyire fifikás, és sokszor türelmetlen voltam (meg felszínes is). Kaptam is pár nyílt visszautasítást... :D

Szóval fiúk lehetnétek kicsit rafkosabbak is, és akkor fele ennyi vesztett csatátok sem lenne! (szerintem)