Fel kéne adnom a reményt?
Komolyan, már csak reménykedem a csodában, hogy valaha is lesz valakim, ott tartok, hogy fejben tervezem az életem szerelem/család nélkül. Ez egyszerűen egy ördögi kör, amiből nincs kiút. Ismerkedni kéne, de önbizalom nélkül hogy?! Önbizalmat kéne hozzá szerezni, az meg ismerkedés nélkül hogy?!
Plusz, engem mindig akkor talál meg a szerencse, amikor már a remény is elhagy (többször is volt ilyen, nem hiszek Istenben, de lehet, hogy ideje lenne elkezdenem)
Megpróbáltam nem a magányomra összpontosítani egész nap, de nem sikerült, egyszerűen mindenről az jut eszembe, hogy nincs senkim. Ráadásul utána a Comedyn ment a HIMYM, pont az a rész, amikor a 8. évadban Ted nagyon egyedül érzi magát. „KÖSZ, univerzum, ha ha ha, rather hilarious.”
kor?:)
Amúgy a remény hal meg utoljára.Még az ember után is..:d
szóval míg élsz,reménykedni lehet és kell is.Na meg tenni is a remélt dolgokért..
18/F
Naja... És pont tegnap láttam az Avatarból azt a részt, amikor Aang azt mondja: ”A szerzetesek szerint a remény fölösleges ábránd”
Az a baj, hogy 21-23 évesnek nézek ki, ezért is lepődik meg mindenki nagyon, amikor mondom, hogy hát nekem még nem volt senkim.
És hiába vagyok 18 éves, a kinézetem alapján mintha „illene”, hogy legyen tapasztalatom
Ráadásul a körülöttem lévők is mind velem egy idősek, és túl vannak komoly kapcsolatokon, egyéjszakásokon, meg ilyeneken.
Bár... igaz, lehet, hogy kicsit túlreagálom, de nagyon szɑrul érzem magam egyedül
18 évesen hidd el,még nem vagy lekésve semmiről..Járj el sportolni,tanulj az iskolapadban, hogy legyen egy jó melód..és a nyelvvizsgát is tegyél :) a pénz,a jó munkahely,jó társaságot,körülményeket ad,aminek majd örülni fogsz ....
Amúgy sport,meg különböző fesztiválok,fórumokon lehet ismerkedni
Hát akkor azok a szerzetesek hülyék voltak..:d xd
De tényleg,én is 18 vagyok és nem sok tapasztalattal rendelkezem,de nem kesergek.Majd csak lesz valahogy:d
18/l
jaa és aa..a nem tudom hanyadik válaszoló voltam xd azt hiszem az első :)
Á, tök béna vagyok a sportokhoz :S
Meg már próbáltam amúgy edzeni így itthon, csináltam is elég sokáig, de nekem az nem hozott önbizalmat
Nem kéne így pánikolnom, de egyszerűen nem tudom másra terelni a figyelmem, hiába tanulok éjt nappallá téve, zongorázom, tv-zek, sorozatozok, gépezek... Mindig ugyan arra gondolok
Szia!
Én sajnos pont ugyanebben a helyzetben vagyok. Ha ez esetleg vigasztal, örülj annak, hogy jóval fiatalabb vagy nálam! Az itthoni hobbijaim átmenetileg ugyan lekötik a figyelmemet, de aztán nálam is mindig jönnek ezek a rossz gondolatok, ami persze érthető ebben az áldatlan helyzetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!