Miért van az, hogy amíg van legalább egy normálisan kinéző lány, akinek kellek, addig egészen nyugodt vagyok és nem is sürget valami rejtélyes erő, hogy teljes erővel csajozzak?

Most is van egy lány, odáig van értem, azt hiszem belém szeretett, simán lefeküdne velem azt mondta, de én nekem ez már sok, pedig enm ronda a lány, de ijesztő a rajongása és valahogy nem is érzem, hogy mi passzolnánk jellemre. Közben ismerkedtem csak úgy lazán más lányokkal is és úgy érzem van egy másik lány is, akinek bejövök, de az a gond, ogy ő valahogy már jobban megmozgatott, pedig nems zebb a másik lánytól kb egy szinten vannak külsőre, de mégis jobban el tudok vele beszélgetni és kezdek éreni is valamit, vagyis éreztem még pár napja, de direkt elkezdtem kerülni, pedig már a mobilom is megtudta és hívott fel, de én kinyomtam inkább. Egyszerűen félek az egésztől, hogy elmúlik, hogyha közelebb kerülünk egymáshoz elveszítem, nem fog hozzám vonzódni stb. Én nekem ezaz állapot már magában jó, hogy több lány is rajong értem vagy legalábbis jelzik, hogy bírnak engem és raádásul az is fontos úgy vettem észre, hogy ne ronda lányokról legyen szó, mert ronda lányoknak midnig is bejöttem, de kb. fél éve valamit csinálhattam, mert azóta szebb lányok is észrevesznek. Lehet az al ány, akivel smároltam elmesélt rólam dolgokat a környéken? Ő is szép volt. Na szóval nem is tudom mi van velem, de ha egy lány akar velem talizni inkább lemondom, mert félek, hogy ha talizunk elrontok valamit megszűnik a bájerőm és nem érdeklem majd utána lányt. Olyan, mintha ebből nyernék önbizalmat, boldogságot, hogy vannak lányok, akiknek bejövök. A legjobban az tetszett, hogy a lány nem is a külsőm miatt bírt engem, hanem a humorom, szövegem miatt, ez valahogy jobban fel is dobott, lehet ezért is vonzódom jobban ehhez a lányhoz, mint a másikhoz, akinél úgy érzem csak legyen már valakije alapon épp engem fogott ki, mert cuki pofim van, ahogy lányok szokták mondani.