Miért van az, hogy a nagyon helyes fiúk buták és felszínesek, nem lehet velük mélyebben beszélgetni, viszont a ronda fiúk tökéletes belsővilággal rendelkeznek?

Mert egy ideált kergetsz, amit megpróbálsz ráhúzni a partnereidre, ami természetesen soha nem fog passzolni 100%-osan, valami probléma mindig lesz.

Próbáld az embert megszeretni, megtalálni benne az értékeket és ahhoz ragaszkodni, igazodni hozzájuk, esetleg ha változtatható akadályok vannak, akkor azokat megváltoztatni úgy, hogy mindkét fél elégedett legyen az eredménnyel. Akinek nincs türelme ehhez, az nem is lesz sikeres a párkeresésben.

A nagyon helyes fiúk általában nem törik maguk össze-vissza, hogy összejöjjenek egy lánnyal, mert minden ujjukra akad egy, ahogy mondják. Ennélfogva nem kell megerőltetniük magukat, nem kell még csak rendesnek sem lenniük. (mint mindig, tisztelet a kivételnek!) Elég ha álszenten, kedvesen mosolyognak és a tinilányok máris elolvadnak nekik. Ellenben egy kevésbé jóképű, de okosabb srácnak nincs ilyen "gondja", nem futnak utána a lányok, neki már a személyiségével kell hódítani.

És épp, mivel a "szépfiúk" könnyen kapnak maguknak valakit, EZÉRT felszínesek. Nem kell megerőltetniük magukat elvégre, hogy jól összeismerkedjenek valakivel, csak durr bele és kész.

Persze ez most nagyon csúnya általánosítás volt, mert biztosan tudom, hogy vannak jóképű, helyes és rendes srácok is, épp csak mondjuk nem a te ismeretségi körödben. Nem tudom hol ismerkedsz, de esetleg értelmesebb helyeken néznék szét a helyedben.

Engem személy szerint... bár engem meg lehet nyerni csinos külsővel, legalább is az elején, de ha azt látom, hogy ehhez egy idióta személyiség, vagy ostoba/idegesítő viselkedés párosul, úgysem fog sokáig érdekelni az illető. Ezt már egy ideje beláttam és azóta rájöttem, hogy a külső nem számít nekem annyit. Persze az illető legyen ápolt, meg ne legyen igénytelen (itt nem sminkre meg effélékre gondolok, inkább csak ne sportcipőt vegyen mondjuk szoknyához), de végső soron engem simán meg lehet nyerni egy jó személyiséggel is. Azt kellett megértenem, hogy attól nekem nem lesz jobb, hogy az illető személy szép, ha közben hülye. Más szóval helyretettem az értékrendem. Hozzáteszem, én keresem az igazit és magasak az elvárásaim, de azok nem külsőségek, hanem belső tulajdonságok. Ennek nehezebb megfelelni, mint a külsőnek.

Mivel nem tudom megítélni, hogy jóképű vagy ronda vagyok, esetleg a 2 között, a családom elfogult véleményére meg nem adok, ezért úgy érzem, hogy a szemszögem objektív ebből a szempontból.

Én így látom.

22/F