Tényleg ennyire rossz már neki? Vagy csak fél valamitől?

Van egy srác akit 2 hete ismertem meg egy társkeresőn. Ő írt nekem, szimpatikus volt elég jó képű pedig nagyon kövér jó nem olyan durván de 100 kiló felett van. Nem is a külső számít mert elég mosolygós a srác, bár elég félénk meg sokszor teljesen megzavarodik, picit furcsa de valamiért megfogott.

Az a helyzet vele hogy időnként bepánikol valamin és túl spirálja a dolgokat sokszor mond hülyeséget, és az első randinkon ami szombaton volt picit bepánikolt valamin, és éreztem vagy is láttam rajta hogy menekülne onnan, de én biztattam hogy jöjjön velem és akkor feloldódott, nem volt semmi különös jól érezte magát. Aztán elmentünk egy nyugis helyre picit sétálni, de megpihentünk egy padnál elég hideg volt így az ölébe ültem és hozzábújtam szorosan, akkor hirtelen elkezdett dobogni a szíve bár nyugodt volt ő is átkarolt és picit hozzám bújt, ami nagyon jól esett nekem is mert valahogyan éreztem hogy elkezdek bizseregni vagy nem tudom olyan szerethető ölelés volt, nemcsoda mert picit szeretet hiányos és nagyon mondta már hogy neki már egy laza ölelés is jól esne.

Amikor vége lett a randinknak akkor elbúcsúztunk megfogtam az egyik kezét picit meg simiztem majd elbúcsúztunk puszi puszi majd lágyan átölelt és a fülembe súgta hogy köszönöm. Akkor elmosolyodtam és elköszöntem. És azóta nem nagyon mer rám írni sokszor én hívom fel, én írok rá, úgy kell mindent kihúzni belőle, picit zavarodott lett, de ugyanúgy kedves maradt, szerintem belém zúgott és félek attól hogy megint be van pánikolva.

Nem tudom mi legyen mert szó volt arról még valamikor hogy hatalmas csalódás érte őt régebben és sokszor volt hogy messzire eljutottak nem egy lánnyal és mégsem érzett viszonzást, de tőlem ezeket megkapta én szerintem nem mondta és lehet most picit zavarba jöhetett. De nem tudom mi ez nála, én kedvelem őt, igaz picit félénk meg csendes de érzem hogy feltudna oldódni, és ezek mellet hihetetlenül jó velem, mindig felvidít, mindig dicsér, érdeklődik utánam, lelkes bizonyos dolgok iránt, érdeklődik utánam, nekem is vannak problémáim a testemmel de íztat hogy ez legyen a legkevesebb e ezen aggódjak, nagyon kedves de valamiért fél tőlem.

Igaz picit lökdösni kell hogy lépjen szerintem a rossz élményei miatt lehet ilyen, de mindig ha adok egy pici lökést már tudja mi hogyan.

Most pénteken lesz a második randink, előtte gondoltam rá hogy csak úgy kedvességből elé megyek amikor végez a munkába csak mert nekem is van jogsim, tudok is vezetni én akkor hamar fogok végezni a suliban, és tudom hogy akkor gyalog megy be dolgozni mert apjának kell az autója, gondoltam rá hogy kedvességből elé megyek, hazaviszem és eltöltünk egy rövid időt együtt csak úgy de félek hogy ha meglát hirtelen bepánikol és elmenekül, vagy nem tudom meglepinek akarom ezt lehet máshogy állna hozzám de nem értem őt.

Valakinek ötlete mitől ilyen?

Csak komoly válaszokat légysziii ez nekem nagyon fontos!