Boldogok vagytok a gazdasági világválság ellenére? Féltek valamitől, vagy optimistán kiröhögitek a sok rossz hírt?

Hál' istennek nem nagyon érzékeljük. Eddig is voltak nehéz hónapjaink. És most is ugyan úgy vannak jobb hónapjaink.

Úgy gondolom, hogy nem is olyan nagy a káosz, csak a média nagyon felfújja.

És csatlakozom az elsőhöz!: Megvárjuk a végét!

Már az elején sem hittem, hogy nagyon-nagy tragédia lesz. Eddig is megvoltunk valahogy, eztán is megleszünk. Nincsenek nagyratörő vágyaink, legyen kifizetve a hitel, étel az asztalon, ennyi. Szeretjük egymást, és ez a fontos. Amíg munkánk van, nagy baj nem lehet.

Igen, úgy érzem, boldogok vagyunk.

Anya varrónő, ők a varrodában nagyon érzik a válságot.

Eleve szokott lenni a varrodákban év végén-év elején egy kb. egy hónapig tartó leállás. Na a mostani leállásuk mondhatni még most is tart. Februárban bementek az utolsó hétre először dolgozni, és azóta is csak ímmel-ámmal kapnak munkát. Az aki eddig hozott nekik melót, már többször is megcsinálta, hogy valami mondvacsinált indokból nem fizetett, úgyhogy keresnek másik megrendelőt, de nem sok eredménnyel. A varroda már a csőd szélén van, de azért még próbálják életben tartani, reméljük sikerül. Nem lenne jó, ha anya munkahelye megszűnne, mert otthon válság nélkül is nehéz elhelyezkedni.

És nekünk még nem is kell svájci frank alapú hitelt fizetni...

Én nem tudok röhögni, hogy á, semmi gáz, csak az egészet felfújják, mert látom, hogy vannak következményei, bár lehet, hogy csak tömeghisztériaként indult az egész.

De azért a boldogságom nem ettől függ.

Amúgy meg sokat nem aggódok rajta, mert nincs tévém. Valahogy egyáltalán nem hiányzik... :-)