Lányok (elsősorban huszonévesek), szerintetek ez tolakodás lenne, és megijednétek, vagy belemennétek?
Figyelt kérdés
Mondjuk egy netes fórumon (akár itt is) kaptok privátot egy sráctól, ami nem nyomulós, nem disznó, és válaszoltok is rá, mert mondjuk szimpinek találjátok az illetőt. Aztán legközelebb (vagy pl. 2-3 levél múlva) a srác felveti, hogy beszélgessetek chaten, skype-on stb. Ebben az esetben mit választanátok? Inkább leveleznétek tovább, vagy lelépnétek, vagy okét mondanátok? Ha mondjuk szimpatikus számotokra a másik, akkor örültök annak, ha minél hamarabb "láthatjátok" őt, és pl. chatelhettek vele, vagy inkább a hosszasabb levelezést választjátok, és utána esetleg képet cseréltek? Kíváncsi lennék a véleményetekre, előre is köszönöm a válaszokat.2013. szept. 25. 20:48
21/35 anonim 
válasza:
válasza:Na én nem vagyok türelmes és eléggé nem vagyok normális se ! :))
S nem is normális embert, barátokat, társat "keresek" ! :))
Jobb szeretem azokat, akikben van valami, valami ami megfog, akik kilógnak az átlagos, unalmas, megszokott emberek közül ! :))
22/35 A kérdező kommentje:
Valamilyen szinten én is mindig kilógtam a sorból, csak sajnos inkább negatív irányba. Legalábbis valószínűleg ezt teremtettem meg magamnak. :(
2013. szept. 25. 22:39
23/35 anonim válasza:
válasza:Az sose baj, ha ki lógsz a sorból, azok az emberek érdekesebbek ! :)
S lehet számodra negatív, de biztos van olyan, aki számára ez lehet pozitívum is ! :))
24/35 A kérdező kommentje:
Őszintén szólva nem hiszem, hogy egy elrontott életű, problémás ember nagy pozitívum lenne. Még akkor se, ha nagyrészt nem miattam alakult úgy az életem, ahogyan, és ha tettem is ez ellen.
2013. szept. 25. 22:45
25/35 anonim válasza:
válasza:Túl sokat foglalkozol a saját problémájával, szinte már önsajnálatba megy át ez az egész ! Nem kéne azon rágódnod, hogy milyen rossz is Neked, hidd el biztos, hogy vannak olyan emberek akiknek rosszabb, s minden gond, probléma azért van, hogy megoldjuk, de attól, hogy ezen siránkozol, nem lesz jobb.
27/35 A kérdező kommentje:
Hát nézd, senkitől nem kérek se sajnálatot, se semmit, és abszolút nem érdekel, hogy másoknak rosszabb-e vagy jobb, mint ahogy másokat se érdekel, hogy az én életem milyen. Viszont az tény, hogy senki nem tudott elfogadni, ráadásul úgy, hogy a múltamat, az énemet nem is ismerte igazán. És ezt most minden önsajnáltatás nélkül írom. Nem tehetek arról, hogy milyennek születtem, és hogy gyerekkoromtól kezdve senki se figyelt rám, de mégis erőt vettem magamon, megpróbáltam helyrehozni, amit még lehet, de felnőtt fejjel már talán késő, és nem tudom behozni a lemaradásomat.
2013. szept. 25. 22:55
28/35 anonim válasza:
válasza:Sosem késő semmihez se, csak akarni kell !
29/35 A kérdező kommentje:
Elvben vannak toleráns, normális lányok, a gyakorlatban viszont nem igazán találkoztam ilyennel. És szerintem 99% képtelen lenne elfogadni az igazságot, ha már akkor is lelépnek, ha semmit se tudnak rólam. Azt az 1%-ot meg alig lehet megtalálni.
2013. szept. 25. 23:03
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!