Mit gondoltok hogyan tovább?

Van egy lány, akinek udvaroltam hónapokig és beleszerettem. Vonzódtunk egymáshoz, erről beszéltünk is és láttam is rajta, hogy tetszem neki. Napi szinten érdeklődtünk egymás iránt, sokszor keresett engem. Órákig el tudtunk beszélgetni egymással különböző, komolyabb témákról is, nem volt olyan, hogy nincs miről beszélnünk. Én mindig jól éreztem magam vele és láttam rajta, hogy ő is ugyanígy jól érzi magát. Kb minden úgy nézett ki, hogy ebből lehet egy komoly kapcsolat. Aztán egyik napról a másikra megváltozott a viselkedése és azt mondta, hogy inkább legyünk barátok, szerinte ebből nem lehet több. Próbáltam beszélni vele, de nem adott egy egyértelmű választ, hogy miért döntött így. Igazából ma sem értem.

Nehezen, de felfogtam a dolgot, hogy akkor most ez nem jön össze. Próbáltam úgy gondolni rá, mint egy barátra. Ő még utána is keresett párszor, ami elég fura volt, hiszen miért ír nekem ugyanúgy akkor, ha már nem érdeklem. Aztán volt valami, ami miatt arra kértem, hogy talán az lesz a legjobb, ha most békén hagyjuk egymást egy ideig. Ezt ő eleinte nem értette, hogy miért kell, de aztán tiszteletben tartotta. Akkor úgy éreztem, hogy szabadulni akarok ebből a szituációból, mert ez egy reménytelen helyzet. Muszáj voltam ezt megtenni, mert egyébként most sokkal rosszabb lenne. Vagy nem tudom…

Mióta utoljára találkoztunk, eltelt több mint 2 hónap és másfél hónapja nem beszéltünk. Valamikor azt érzem, hogy már sikerült túltettem magam rajta, van, amikor azt érzem, hogy még nem. Amikor azt érzem, hogy nem, akkor azon gondolkodom, hogy mit rontottam el, mi lehet most vele. Igazából hiányzik nekem, pontosabban a társasága az, ami hiányzik. Hiányoznak a beszélgetéseink, a sétáink, ezek a dolgok, amik már önmagában is jók voltak, akkor is, ha nem volt köztünk több. És valahogy azt érzem, hogy talán neki is hiányozhatnak ezek, bár nem tudom, ezt csak ő tudja.

Igazából fogalmam sincs, hogyan reagálnék akkor, ha újra találkoznánk, vagy valahogy összefutnánk valahol. Szeretnék ezen az egészen már túl lenni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen megy majd.