Hogyan ismerkedhetnék, ha szociális fóbiás vagyok?

ha tényleg az vagy és nem csak félénk, akkor

"A gyógyításban két módszer tűnik hatékonynak: a gyógyszeres kezelés és a kognitív viselkedésterápia alkalmazása.

Enyhébb esetekben a páciensek béta-blokkoló szereket kapnak, komolyabb problémáknál szelektív MAO-bénító antidepresszánsokat és szelektív szerotonin-visszavételt gátló gyógyszereket.

A kognitív viselkedésterápia expozíciós technikát alkalmaz, mely a félelem-kioltás módszerével fokozatosan hozzászoktatja a beteget az egyre nagyobb szorongást keltő szituációk megszokásához, kezeléséhez. Először csak bemutatják a helyzetet a páciensnek, majd folyamatos bátorítás és visszajelzés közepette különböző taktikákat tanítanak neki, melyek segítségével legyőzheti a félelmeit.

A szociális fóbia kezelésére ideális közeg a csoportterápia, mivel akkor az egyén egy megértő környezetben néz szembe betegségével.

A szociális készségek hiányát gyakorlással és viselkedéses módszerek (például szerepjátékok) alkalmazásával igyekszik a terapeuta fejleszteni."

velem is ez van!

nem tudok bízni az emberekben!

itt meg nem merek ismerkedni mert félek hogy olyanba futnék akit ismerek, és az nagyon kínos lenne számomra! :\

De ha így állsz hozzá, akkor garantáltan boldogtalan életed lesz. Én is küzdöttem szociális fóbiával és nagyon sokat segített a terápia.

Egyébként is, így, betegen lehetetlen ismerkedni, mert ha valahogy szóba is tudnál elegyedni egy lánnyal, az izgalomtól valószínűleg elrontanád és nem lennél számára szimpatikus.

Ezt én is kérdezem, mert sajnos én is az vagyok. Köszönjük az első választ, de természetesen én is olvastam már ezekről a dolgokról.

A gyógyszerekben nem hiszek, meg félek is tőlük, a viselkedésterápia meg valahogy olyan, mintha az embernek a szakadékba kellene ugrania, vagy pedig a tűzbe mászni. Amolyan "nesze semmi, fogd meg jól". Bizonyos embereknek valószínűleg segít, akik nincsenek annyira benne, mert ennek is vannak fokozatai. Nekem nem is kell attól tartanom, hogy nagyon izgulnék, ugyanis abszolút nincsen lehetőségem ismerkedni nemhogy lányokkal, de még fiúkkal sem.

Az internet az nálam sem működik, de ez már nem rajtam múlt, és azért nem, mert a lányok, nők egyszerűen katasztrofálisan viselkednek itt! Pedig itt már meglenne bennem a kellő bátorság. Ez egy külön téma is lehetne. Emiatt eddigi életem talán legnagyobb csalódása az internetes társkeresés, de erről persze nem az internet tehet. Egyetlen lehetőségként bíztam benne annak idején, most pedig már egyszerűen fogalmam sincsen nekem sem, hogy mit lehetne tenni, el vagyok szigetelődve. A legjobb persze az lenne, ha egy lány megszólítana valahol, de tudom, hogy ez olyan, mintha egy angyalt várnék az égből. Ennek kb. annyi az esélye, hogy talán előbb lesz telitalálatom a lottón. A végletekig el vagyok keseredve én is!

Akkor leírom még egyszer. Működik a terápia és ha nagyon "benne vagy", akkor a gyógyszer sem ördögtől való. A szociális fóbiára felírt szerek egyáltalán nem toxikusak, nem okoznak semmilyen mellékhatást és nem leszel tőlük függő.

Terápia pedig csupán beszélgetésből áll (vagy más módszereket is bevet az orvos a gyógyulásod érdekében, de ez változó a kórképed függvényében), aminek során elmondod azt, hogy mi történik veled nap mint nap és elmagyaráz neked dolgokat a szakember. De olyan dolgokra világít rá, amiket te belülről nem vennél észre, vagy nem tudnád elképzelni. Akkor rájössz, hogy milyen banális dolgok miatt szoktál aggódni és egyre nyitottabb és nyitottabb leszel.

Végül eljutsz arra a pontra, amit #5-ben is írtam, hogy teljesen megváltozik a hangulatod, az emberekhez való hozzáállásod. Onnantól már egy lánnyal való megismerkedés gyerekjátéknak tűnik.

Ezen az oldalon is a siránkozók nagy része (95%-a) ettől szenved és azért érzik magukat sikertelennek, rondának, stb. és persze ezen kérdezők 80%-a nagyon is jól érzi magát az önmarcangolás közben ezért nem is képesek lépni. De ez meg már az ő bajuk. Amikor változtatnának, már késő lesz és azt veszik csak észre, hogy eljárt felettük az idő.

Ha indokolatlanul félsz a szociális helyzetektől, akkor azt nem nevezném annak, hogy minden rendben van a gondolkodásoddal...

Bármiről beszélgethettek. Elmész hozzá, megkérdezi, hogy mi történt ma, te elmondod neki. Aztán ebből kialakulhat egy beszélgetés. Tanácsokat adhat arra vonatkozóan, hogy hogyan alakíts ki társas kapcsolatokat és ilyenek.

Jobban úgysem tudom elmondani és ha te nem akarsz boldogabb lenni, akkor magyarázhatom hetekig is, akkor sem fogsz elmenni segítségért.