A műkörömtől többnek érezzük magunkat?

Kedves Kérdező!

Tudom mire gondolsz,én is morfondíroztam már ezen.Hol is kezdjem a sztorit...Nekem is van egy ismerősöm,aki csak úgy egy alkalmomra kikunyizta anyukájától,aztán esett hoppra az édesanya,h ezt a lánya szeretné folytatni.Azóta valóságos 3 centis műanyag háromszögek vannak az ujjai végén félelmetes színkombinációkban.Hozzá tartozik a dologhoz,hogy olyan csajtól beszélünk,aki könyvre nem költ,mert az "drága és nem éri meg","csomó pénz és senki nem látja,hogy van a polcon".Továbbtanulni az anyja nem engedi,mert ha majd felnőtt kereső lesz,saját pénzén tanuljon,neki nem éri meg,de közben egyikőjük se tud megcsinálni egy palacsintát se.Az ilyeneken jót mosolygok,de magukat írják le vele.

Én doktorálni készülök,és igenis néha tésztát gyúrok,kertben veteményezek,de emiatt nem vagyok kevesebb ember,a műköröm miatt pedig ha lenne,nem lennék több.Csícsásságával a belső űrt akarja kompenzálni,ami elég szánalmas.Más kérdés viszont,hogy a "dekoratív" csajszi kőműves párja vajon,hogy fogja ezt finanszírozni a közelgő házasságban:)