18 éves kor alatt nem végeznek csőmell korrekciót?
15 vagyok, életem megkeserítőjétől meg akarok szabadulni.
Nem értem, hogy állítólag miért nem végeznek.
Nem lehet megvizsgálni, hogy fog-e még változni, és amikor rájönnek, hogy bizony ilyen marad, akkor megműtik?
Mert bármennyire is hülyének néztek, nekem mindig is csőmellem volt. Ez már nem változhat: a mellbimbóm túl nagy. Össze nem hiszem, hogy összemegy. Ráadásul túl lent é túl távol vannak egymástól. Nem hiszem, hogy összébb húzódik és megemelkedik...
Mellkisebbítő műtétet tudtommal végeznek 18 éves kor alatt. Bár a csőmell más, én azért bevállalnám.
Nem lehet sehogy sem megoldani szülői beleegyezéssel sem?
Implantátum nem kell, persze azért jó volna, de nem az a bajom, hogy kicsi a mellem. Hanem, hogy undorító csőmell.
Valami ilyesmi:
De még kicsit rosszabb is, mert nagyobb a mellbimbó udvarom, és az egész jobban kijön, tehát "hosszabb" cső.
Légyszi próbáljatok megérteni, és nem leszólni. Tudom, hogy idióta vagyok, és, hogy ez nem számít... De én így nem tudok élni. Utálom amikor még azt mondják, hogy én magam rosszabb vagyok, mint a mellem. Hát kösz, ez aztán sokat segít. Kérlek titeket, értsétek meg, hogy minden nap sírok, és néha már úgy érzem, hogy megőrülök. Komolyan, néha bekattanok, és már azt sem tudom ki vagyok. Utálok tükörbe nézni, mindig valaki mást látok, egy tök idegent.
Előre is köszönöm a megértő válaszokat! 15/l
válasza:Engem is érdekelne, hogy hogy van a lelki világod azóta?! Én 26 éves vagyok, és sajnos nekem is csőmellem van. De az én tapasztalatom, hogy aki valóban szeret, az tényleg úgy szeret ahogy vagy. Tény, hogy nem hordhatok mélyen dekoltált felsőt, és van még egy két hátránya, de valójában ez egy olyan testrész amit csak az lát akinek te engeded.
Amúgy én sem fogadtam el, ill. hullámzó a hozzáállásom. Néha jól kijövök velük :) máskor meg látni sem akarom.
Egészségügyi dolgozóként évente kötelező számomra a tüdőszűrés. Na az viszont egy olyan pillanat, amikor az ájulás kerülget, hogy úristen nekem egy kolléganőm előtt le kell venni a melltartót. És rettegek, nehogy egy másik dolgozó is belépjen közben... Na azt a 10 percet rém nehezen élem meg. És nehéz belekezdeni egy új kapcsolatba is, hiszen nem tudhatom, hogy a másik fél, hogy fog reagálni erre. El tudja-e fogadni, és tud-e így is szeretni. Eddig azt csináltam, hogy ha már egy kapcsolatom kezdett komolyodni és úgy éreztem, hogy a másik fél is komolyan gondolja, akkor én mindig elmondtam neki mielőtt még szembesült volna a tényekkel. Fontosnak tartom, hogy kapjon lehetőséget ill. időt, hogy átgondolja ez számára elfogadható-e. Mert ha nem, azt is meg kell értenem. De őszintén szólva ez nekem egy párkapcsolatomban sem okozott problémát, mindig csak az én fejemben volt ez gond. (biztos egy alkalmi kapcsolatban baj lenne, de mivel nem is keresek olyat, így emiatt nem aggódom)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!