Néha rosszul érzem magam, mert alig van ruhám és nincs pénzem újakra. Ti mivel terelitek el a figyelmeteket?
Az a helyzet, hogy az osztályomba a legtöbb lány olyan piszkosul jól néz ki. Mindig márkás ruhákba járnak, blézerekbe, tunikákba. Jól össze tudják kombinálni a ruhákat és én vágyakozva nézek, mert szinte ugyanazokba járok. Van 3 pulcsim, azok alá szoktam felváltva hordani több pólót, de abból sincs sok. (A pólóimat is kaptam keresztanyumtól vagy nagyimtól kaptam egy kis zsebpénzt és abból vettem). Téli cipőm egy van, azt hordtam idáig minden nap. Szeretem, ne értsetek félre. Néha, ha van egy kis pénzem, akkor a bolhapiacon könyvet veszek vagy elmegyek virágot venni, mert imádom amikor sok virág vesz körbe. Csak az a három lány leviszi az önbizalmamat..:( Mikor látom, hogy blézerben van, chixes felsőbe, my77-be. Ma is olyan jó farmert láttam az egyiken, elöl farmer volt, hátul meg melegítő szerű. Tényleg keresztanyumtól meg a nagyim által kapott zsebpénzből szoktam néha új darabot venni magamnak. Most átmeneti viharkabátot szeretnék, mert a bőrkabátom az nagy lett rám, a téli kabát már meleg, farmerkabátot még nem vehetek, mert az meg hideg egyelőre.
Apródon szoktam látni olcsón jó ruhákat, de nem merek anyutól pénzt kérni, most is mondta, hogy a biztosító nem fizette ki a hitelt (nincs munkája, és a bank intézi most a lakásügyet).
Húsz. Tudom, hogy egy hisztis libának nézek ki, de nem tudjátok, milyen rossz érzés, mikor körbenézek a teremben és látom, hogy milyen csinosak, mosolygósak. Nem a ruha teszi az embert persze, csak én mindig ugyanabba a 3 pulcsiba vagyok, amit variálok. 5 pólóm van. Nem azt mondom, hogy én 20-féle pólót szeretnék, de nincsen önbizalmam és azok a lányok nagyon leviszik. Meg a tanárok is mindig olyan jól kombináltan öltöznek. Én egyszerűen egy pici dicséretre vágyom. :/
Nem vagyok hálátlan, mert hálát szoktam adni, amim van meg apu is keményen dolgozik...néha azért rossz, hogy mindig a számlára és ételre megy a pénz.
Más is volt ilyen helyzetben, biztos megérti.
Amikor ülsz a padban és körülötted mindenki olyan rohadtul csinos...és velük leülnek a fiúk beszélgetni, odamennek hozzájuk, hozzád meg nem.
válasza:Nyugi, nem vagy egyedül!
Nagyon nem!
És tényleg nem a ruha teszi az embert!
Örülj, hogy annyi is van!
Amit tehetsz, hogy elfogadod ezt a helyzetet.
Másrészt teszel ellene. Nagyon jól tanulsz és így esélyed van majd egy klassz munkahelyen több pénzt keresni, és akkor majd tudsz te is venni klassz ruhákat. Vagy mással tűnsz ki! Vicces leszel, jól énekelsz, jól sportolsz, valamiben te vagy a legjobb stb.
Amit ne tegyél az az önsajnálat és a hasonlók.
És barátkozz, szerezz sok barátot! Ha nem mennek oda hozzád, menj te oda máshoz.
És tanulj zenét, táncot! Olvass sokat, Tanulj 2-3 nyelvet.
És tojd le, hogy kevés ruhád van!
Legyél már boldog és annak örülj ami van.
Vállalj magántanulót nyelvből, matekból és egy kis pénzt kereshetsz.
Persze tudom, hogy ezt így könnyű elmondani, de én is voltam ilyen helyzetben, mikor a szomszéd cipőjéban mentem hetekig suliba, mert nem volt pénzünk új cipőre.
Na és!
Szóval fejben beszéld ezt meg magaddal és a legjobb barátnőddel, és lépj tovább!
válasza:Teljesen megértelek. Én beadtam minden diák munka ügynökséghez az önéletrajzom, számtalan helyre jelentkeztek, de egy kivételével még csak vissza sem jeleznek. Az az egy is azt írta nem rám van szükségük.
Én is tavaszi kabátra gyűjtögetek. De sajnos nagyon drágák a ruhàk. Nekem vaterán tetszett meg egy vilàgos kis ballon, az ára is jó, de 3/4es ujjú. Boltban nagyon dràgák a ruhák. Azt képtelenség megfizetni.
Fel a fejjel. Mindig van valahogy!
válasza: válasza:Tudom, hogy milyen érzés ez, sajnos nagyon is. Az egyik legigazságtalanabb dolog a világon, mert egy gyerek/fiatal nem tehet róla soha sem, hogy hova, milyen anyagi körülmények közé születik. Még nem vagy önálló, nem a te kezedben van a sorsod alakulása, így nem tehetsz mást, elfogadod és örülsz annak is ami van. Persze, most sokan jönnek azzal hogy ez nem számít, csak külsőség és vannak fontosabb dolgok is. Tényleg vannak, de igenis számít, hogy az ember hogy néz ki, nem is amiatt hogy mások mit gondolnak, hanem az ember saját önbecsülése szempontjából.
Azt tudom Neked mondani, hogy ne jól jegyezd meg ezt az élethelyzetet, vésd nagyon az eszedbe és tegyél meg MINDEN Tőled telhetőt hogy soha ne kelljen újra ezt átélned. Fiatal vagy, előtted az élet, tanulj, légy motivált, agilis, teremtsd meg magadnak azokat az életkörülményeket, anyagi hátteret, hogy ne kelljen magadtól megvonnod azt ami Téged boldoggá tesz.
Sajnos én nem ezt tettem, nem jöttem rá elég hamar hogy mennyire keményen kell hajtani, tanulni, dolgozni az életben, nem tanultam ugyanebből az élethelyzetből amiben most Te vagy. Én 8 évvel idősebben járok ugyanebben a cipőben, mint Te minden pénzem amit összekaparok albérletre, rezsire és kajára megy el. Gyakorlatilag vegetálok, dolgozom és kalkulálok hónapról-hónapra, napról-napra és kilátásom sincs kitörni ebből, a saját hibámból.
Szóval tudom hogy fájdalmas dolgok ezek, de tudod, ami nem öl meg az erősebbé tesz.:)
válasza:Köszönöm, hogy 12-13 évesnek hittél, igazán megtisztelő, bár tény, megérdemeltem. Este, lefekvéskor kicsit átgondoltam a helyzetet és rájöttem, hogy igazatok van. Nem mindig azt kell nézni, ami nincs, hanem azt, ami van, még olykor is, amikor elfog az önbizalom-hiány a többieket illetően. (Ez ritkán van, nagyon ritkán!) Azok, amiket mondtatok, nagyon jó, én is olvasok olyan könyvet, ami ilyesmikről beszél (A legnagyobb felfedezés), hogy minden fejben dől el és befektetett munka nélkül nincs eredmény.
Angolul tanulok, már két könnyített olvasmányt kiolvastam angolul, most ismét a nyelvtani részeknek szentelek majd időt.
Tényleg nem vagyok hálátlan, mert hálát szoktam adni, csak tegnap valahogy rám tört ez. Mert például nagyon sokszor nézek ruhákat mindenhol, ha úgy van, aztán mégsem veszem meg, mert vagy virágot veszek (amikor akciós) vagy könyvet (pár száz forintért a bolhapiacon).
Most kicsit lelkifurdalásom van a tegnapi miatt a szüleimre nézve, mert látom, hogy apu 3 műszakban dolgozik mindig, itthon is olyan ügyes dolgokat eszkábál, anyu nem dolgozik.
Dolgoztam én már még, ha nem is sokat, de nagyon nincs munka pedig mindig szánok rá egy órát, hogy keresgélek. Minden szövetkezetet felhívok hetente, kéthetente, hogy van-e munka, de nincs. Amihez önéletrajzot kérnek, elküldöm, mégse válaszolnak. Volt, hogy egy huzamba öt helyre küldtem egy cégen belül és még mindig semmi. Állásinterjúkon is voltam.
Azonban akkor is, mikor dolgoztam és kerestem 20 ezer forintot, odaadtam anyunak, nem akartam én ruhákat venni belőle. Valahogy az ember a saját keresetét már megfontoltabban költi el.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!