Férfiaktól kérdezném! Ti sem szerettek szandált hordani? Ciki? (Na nem zoknival persze. )

én sem szeretek.

zokni és sportos bőrcipő, nekem ez vált be. nem kényelmetlen melegben sem. talán beleizzadok kicsit, de nem zavar, büdös nem lesz. jobban zavarna, hogy egy szandál vagy papucs nem tart jól, csúszkálna benne a lábam.

meg a túrázók is bakacsban járnak a nyári melegben.

Én Teva túraszandált vagy normálisan kinéző (nem strandra való) lábujjas papucsot hordok nyáron (természetesen csakis mezítlábra), abban érzem jól magam. A barátnőmnek sincs semmi kifogása ellene :)

Zárt cipőt el sem tudnék képzelni magamon ilyen melegekben.

Kissrác koromban a szüleim rámerőltették a szandált, mondván, hogy szellőzik, de én nagyon rosszul éreztem benne magam. Mindig ugyanolyan szorongással teli érzés volt abban mutatkozni, mintha nem lennék felöltözve. (Mint amikor valaki azt álmodja, hogy mezítláb vagy meztelenül kell az utcán mennie.) És mindez nem elég, hogy alapból nem tudtam azonosulni vele, még a "vagányabb" osztálytársak jól le is cikiztek, mamakedvencéztek. Ígyhát sürgősen lebeszéltem a szülőket a szandál vásárlásról, sőt otthonra is inkább a klumpákat preferáltam a nyitott elejű papucsok helyett. Aztán így nőttem fel és úgy is láttam, hogy bizony nagyon sokáig a fiúk/férfiak nem hordtak lábfejet, lábujjat közszemlére tevő lábbeliket. Tényleg csak a mamakedvencék. Aztán az ezredforduló táján egyre másra kezdtem látni, hogy önbizalommal teljes, vagány arckifejezést párosítanak szandállal, azaz nem feszengős kényszer, hanem mintegy vagány és elfogadott dologként viselve. Aztán utána pár évre rá pedig elpapucsosodtak a férfitársak. Bejött ez a flip-flop lábujjközös vietnámi papucs mánia, ami a szandállal együtt olyan, hogy nincs ember, akinek jól állna, de úgy hordják, mintha kötelezné őket valaki erre.

Én állítom, hogy általános elsős korom óta nincs szandálom. Papucsom is zárt van csak és maximum a kertkapuig van útvonalengedélye.

Nem tudok azonosulni sem a szandállal, sem a papuccsal. A papucs utcára olyan suttyó dolog, minthogy leszalad valaki egy zacskó szotyiért, a szandál meg olyan, mintha ilyen nagyra nőtt óvodások vagy jóllakott napközisek lennének.

De ki-ki hová pozicionálja magát, aszerint választ lábbelit. Én többre tartom magam annál, hogy ilyeneket viseljek. Sem a szandál, sem a papucs, semmiképpen nem kelti komoly ember benyomását, az biztos.

Szia!

Gyerekkoromban próbálták rám erőltetni a szandált, de mindig vágta a bokámat a pántja, vagy csúszkált benne az izzadt lábam. Meg olyan hülyén "kislányosnak" éreztem magam benne, úgyhogy minden egyes szülői próbálkozásra, hisztivel reagáltam így egy idő után megunták és nem próbálkoztak többször.

Papucsot meg otthon a lakásban hordtam, el sem tudom képzelni milyen lehet benne az utcán slattyogni.

Nálam két állapot van: vagy mezítláb vagyok (ha vidéken vagyok akkor akár kint az udvarban,kerten), vagy zárt cipőben pamutzoknival.

A szandálos férfiakról teljesen komolytalan, nagyra nőtt óvodásokra asszociálok, a papucsosokról meg egy szotyit zabáló suttyó jut eszembe...

Szerencsére a feleségem is így gondolkozik mint én, szerintem beadná a válópert ha meglátna az utcán szandálban lépegetve :)

Viszont nagyon sok ismerősömnél meg pont azt látom, hogy a feleségük/barátnőjük veszi rá őket a szandál viselésére, maguktól soha nem vennék fel...

Szerintem ne erőltesd a barátodat, gondolom ő sem erőltet téged, hogy te mit vegyél fel.

Nekem senki ne mesélje, hogy a zárt cipő zoknival jobb, mint a mezítlábas szandál, papucs.

Olyan, mintha ebben a 38 fokos hőségben kesztyűt húznék a kezemre :)

De hát, tényleg mindenki úgy okoz szenvedést magának, ahogy akar :)