Ért már negatív / pozitív diszkrimináció a feltünően márkás / szegényes öltözéketek miatt?

Munkahelyemen, ami elég jó hely volt pedig, első nap közölték, hogy nem kell ide ennyire kiöltözni, nyugodtan vegyek fel lazább cuccokat. Miközben egy bőr cipő + sötét farmer + ing + zakó kombóban voltam. Csodálkoztak mikor elmondtam, hogy én mindig így öltözöm.

Másik munkahelyemen a főnök megkérdezte első héten, hogy lakhatási gongjaim vannak-e, és tud-e segíteni. Mikor megkérdeztem, hogy miért, azt mondta, mert mindig ugyanaz a ruha van rajtam. Úgy kellett elmagyaráznom neki, hogy 90%-ban minden ruhám 100%-ig egyforma. Egyszerre veszek 10 nadrágot, és 20-30 inget. Feketét.

Egy egyedi vadászmellény, amit egy hazai tervező, készített nekem. Ott volt aki fotót kért róla.

2.-hoz.

És egy katonai kabát. Egy katonai rendezvényen, néhány tiszt megkérdezte, hogy melyik alakulattól vagyok, mert tetszik nekik a kabátom. El kellett őket keserítenem, hogy ez nem az új hazai rendszeresítés, hanem magamnak vettem, egy olasz ejtőernyős kabátot.

Feltűnően márkásat sosem viseltem, a drágább cuccaimon sincs márkajelzés, max belül a címkén.

Szegényes ruházatért viszont egész iskolás koromban ki voltam közösítve. Szintén 90es évek, csak engem a román piacról öltöztettek.

Engem még nem. Pedig mindkét véglet vagyok, néha ugrok el boltba nagyon csöves, elnyűtt itthoni szerkóban, de az edzőcuccaimra szórtam a pénzt mindig 😬

A futócipőmet dicsérték meg egyszer nyújtás közben. Az illető annyit mondott, hogy "igényes választás, megéri az árát". Az a cipő futó körökben elég "népszerű", aki komolyabban űzi a sportot, nagyjából képben van azzal, hogy a márkában nem igazán találni 50 ezernél olcsóbb darabot.

Szegényes öltözék miatt.

Volt egy mackó nadrágom és egy melegítő felsőm. Szüleim valami oknál fogva nem vettek ruhát hiába könyörögtem, meg mondtam, hogy csúfolnak. Pedig 200 nm-es házban laknak a mai napig

Lefogadom, hogy drágább ruhákban jártam, mint a csinibaba osztálytársaim.

A “bűnöm” az volt, hogy az akkori divat majmolása helyett sokkal jobban szerettem egy kicsit “retrósabb” hangulatú ruhadarabokat viselni. (Ami egyébként jelenleg megmaradt, csak már ennek az egésznek egy teljesen más perspektívája áll közel hozzám, illetve megérkezett hozzá a stílusérzék. +Már képes vagyok eldönteni, hogy mik azok a színek/sziluettek, amik jól állnak, és mik azok, amiket jobb, ha inkább meghagyok másnak.)

A hajamat egy fura kontyban hordtam. Bár a ruháim újak voltak, az akkori tinidivatban parádézók mellett, eléggé… öregesnek tűntem, ezt pedig nem hagyták szó nélkül, és a nevetség tárgyává váltam.

Anno, amikor gimibe mentem, az egyik tanárom úgy konferált be a felsőbb éveseknek, mielőtt odamentem, hogy “jön egy NAGYMAMA”. 😳 Ez mostmár inkább vicces emlék.

Akkor még tényleg fogalmam sem volt arról, hogy mi áll jól. Rendkívül előnytelen fazonú, leggyakrabban fakó színű barnás-bézses cuccokban jártam az előnytelen formájú nagyis szemüvegemben, amik rettenetesen rosszul mutattak rajtam (tényleg!), az sznob újgazdag, illetve a feltörekvő kis tinir*bis iskolatársaim úgy néztek át rajtam, mint a véres rongyon. Még az is megfordult a fejemben, hogy pusztán az öltözködésem miatt hihetik azt rólam, hogy csóró vagy fogyatékos vagyok.

+ Amikor végre levedlettem ezt a fajta öltözködést, befestettem a hajam és elkezdtem “normálisabb” darabokat és fiatalosabb színeket viselni, akkor is elég “lelenc” kinézetűnek éreztem magam a többi osztálytársnőm mellett, mert kollégista voltam, mindig a legpraktikusabb cuccokat vonszoltam magammal, amikbe rekord idő alatt beleugorhatok testnevelés óra után. A reggeli sminkeléssel, ékszerek kiválasztásával, gigantikus parfüm felhő fújásával sem tölthettem annyi időt, mint ők… vagy amennyire szükségem lett volna ahhoz, hogy hozzájuk hasonlatossá váljak. De miután bekövetkezett nálam a hatalmas ‘glow up’, szintén jelentéktelen voltam számukra. Ugyanaz a béna öltözékű, félszeg kiscsaj, egy kibontatlan doboz maradtam nekik, akiről senki nem tud, és nem is akar tudni semmit, mert nincs szükségük a társaságára.

Amúgy az az érdekes, hogy a mai tinik körében most hódít egy retro őrület. A legfelszínesebb, egykor még Ariana Grandét majmoló póthajas ribikék is hirtelen “múltidéző” göncökre váltottak. 😳 Ha most lennék tini, lehet, hogy én lennék a legmenőbb. 😂