Mire lehet elkölteni havi szinten több százezret?

Kaja, táska, cipő, ruha, sport bérlet, shékek, vitaminok, nasi, benzin, virágok és még sok más.

Mi az amint nem pénzzel veszek :D

Hàt, van aki 40-50 rúzsból àlló kollekciót birtokol, 3-4 alapozóból keveri ki a “tökéletes” árnyalatát, minimum 3-4 palettája van szemre és akkor a ruhàkról, tàskàkról, cipőkről és ékszerekről nem beszèltünk..

Ha meg akarod érteni ezt a jelenséget, akkor elég csak a youtuberek videói közt nèzelődni. Azt a színvonalat próbàljàk a “halandó” lànyok is hozni.

Vannak drága dolgok, egy jobb télikabát lazán megvan 150-200 ezer forint, egy minőségi táska 100-300 ezer forint, cipő 30-300 ezerig is mehet. Napszemüveg 60-100 ezer.

A ruhát is el lehet járni és havonta 200 ezerből ha márkás dolgokat vásárol nem olyan sok minden jön ki.

Ha valaki sokat sminkel akkor két havonta mehet szempillaspirálért, 4-5 havonta alapozóért/rúzsért.

Amit említesz nem olyan sok pénz.

"ismerek olyan lányt, akinek elmondása szerint havi 200 ezer a költőpénze."

Ott a pont "lány", nem pedig nő.

A gyerekeket valakik eltartják, szóval nem saját pénzük.

Sok esetben a kisgyerekek kamuzgatnak mi mennyi, ha pedig verik is a pénzt anyuci-apuci kicsinye s ennek sose volt eredménye az életben.

Akik idősebb nők s ennyit vernek el, nos sok esetben azt se maguk keresik meg vagy valaki eltartja őket s a keresetét cakkpakk elveri.

A pénz által "megoldott dolgok" ilyen esetekben szellemileg, mentalitásban szegény ember vagy/és csúf s így próbál érvényesülni, kitűnni a tömegből (holott észre se veszi: Az ilyen problémás emberek tömegéhez csatlakozik).

Sok emberhez volt dolgom s alig fél óra alatt kiismerem az embert egy személyes találkozón.

Vállalkozóként mozgok körökben s az egészséges testű-lelkűeket nem nagyon izgatja, hogy pl 6000ért vesz cipőt hétköznapi viseletre vagy 300000.

"körbe kell nézni és a stílusodnak megfelelőt választani, nem pedig x-y márkával nyugtatni magad, hogy gazdag vagy...az a "beteg" emberek szegénységi bizonyítványa" mondta nekem egyik partnercégtől egy jó ismerősöm (54 F)

Ő szakma tanácsokkal segített huszonévesen elindulni, sokat beszélgettem vele. S az emberek kiismerésére is megtanított, pl arc-jellem diagnosztika, nonverbális kommunikáció.

Mindegy, ugorjunk vissza:

Attól hogy valakik illúzióba próbálják elmosni igaz belső bánatukat vagy csak megkapták a rózsaszín ködöt a szemük elé...

Ez van. Nekik így jó s megrekedni egy alacsony szinten, nos részvétem.

Erre élő pl-t tudnék bemutatni, sőt még a legkisebb féltesóm is egy illúzióban él/élt.

Pár hete kezdett rájönni a valóságra s bizonyos szituációkban HPcsa.

Felesleges dolgokon hisztizik, sír vagy jön rá a pánik.

Egy csövestől is megijed a bolt előtt...lesokkol és bőg. (lassan 20éves lesz...)

Én meg kiröhögtem "ez most komoly?"

Azóta bunkó meg minden vagyok s az alkalmi haza utazásomkor is kerül.

Lehet jobb is, mert ha felvilágosítanám lehet én lennék az, aki "megtöri"...

Bűnbak szerepet pedig szerintem mindenki kihagyná.