Ennyire reménytelen eset vagyok?

Ennyire csúnya vagyok? Önbizalmam már 0 -amennyi sértegettek, piszkáltak..

Anyuék meg a barátnők szerint szép vagyok, átlagos..de nem tudok hinni már nekik sem! :S

Akárhányszor elmegyek egy fiú mellett, röhögnek, halkabra veszik a hangjukat, és látom, hogy rólam beszélnek, meg nevetnek..

A legrosszabb, hogy lányok is csinálják ezt velem. Volt már hogy patkánynak hívtak, ami nagyon rosszul esett.

Egy éve lakom ebben a városban (suliba másik városba járok) és még egy barátnőm sincs..Félek is barátkozni, meg sok is a roma, amerre lakunk vagy 60-70, 20-30, 1-6 évesek vannak, ami nekem nem jó.

Tömegben (pl buszon) is furcsán érzem magam, mintha mindenki engem nézne..

Többször odajöttek "ismerkedni" a fiúk, és jót röhögtek rajtam, "figyeljétek hogy hogy néz ki" stb..

Pasim nem volt még, és félek, hogy ne mis lesz. Tudom, nem csak a külső számít..de mostanság igen! (sajnos)

Anyuék is mindig szekálnak, hogy miért nincs barátom..

157 cm, 45 kg vagyok, nincs rajtam felesleg..de az arcom..:S Mit tegyek? Jobb lenne, ha nem is élnék, de ez nem old meg semmit, ráadásul kisöcsémet nem akarnám egyedül hagyni, ő a mindenem..Legjobb barátnőm 300 km-re van..11 évig egy helyen laktunk..de most már másik országban vagyok.. Barátkozni se merek, mert mindenkinek van fiúja, vagy gyönyörű...

14/L