Mihez kezdjek, ha nagy az orrom, és emiatt nem kellek a lányoknak?

CYRANO

Lássa,

Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!

Mondhatta volna szebben, kis lovag,

Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:

Kihívón: „Én nem járnék ám vele!

Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”

Barátilag: „Hisz findzsájába ér!

Igyék vederből, abba belefér!”

Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!

Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”

Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?

Tollszár van benne, vagy gyaníthatok

Papírvágó kést, ollót is talán?”

Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,

A madaraknak! Póznát tart nekik,

Hol magukat jól kipihenhetik!”

Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,

S a füst orrán át gomolyogva jön,

Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”

Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez

Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”

Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre

Színét a napfény durván szívja ki

Egy kis napernyőt venne tán neki!”

Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz

Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:

A Hippokampelefantokamelosz,

Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz

Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”

Gavallér módon: „A manóba, mondd,

Ez a fogas jött most divatba? Ej,

Kalap számára pompás kicsi hely!”

Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,

Egy teljes náthát csak a bősz, komor

Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”

Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”

Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:

Micsoda cégér egy illatszerésznek!”

Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”

Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,

Mikortájt nézik ezt a műemléket?”

Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked

Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”

Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!

Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:

Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”

Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!

Lovas-roham ilyet készen talál!”

Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én

Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”

Végül, torzítva Pyramus kriáját:

„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,

E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”

Így ömlött volna szájából a szó,

Ha volna önben szellem és tudás.

De szellemet, boldogtalan dudás,

Ön sose látott s tán azt tudja csak,

Hogy hülye fráter is lehet lovag!

De hogyha önben annyi lelemény

Lett volna mégis, hogy kivágja szépen

Mindazt, amit most összehordtam én

E díszes, úri hallgatók körében:

A kezdő mondat első negyedét

Éles kardommal vágtam volna szét!

Mert magamat kigúnyolom, ha kell,

De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

#7: :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Hagyjuk már ezt a hülyeséget kedves kérdező, nekem is és a bátyámnak is elég nagy orra van, de ez sosem hátráltatott a csajozásban!