Szép nők! Titeket is bántanak az emberek féltékenységből és irigységből?

Sajnos ez nem a belső tulajdonságokon múlik... Persze, vannak "önjelölt sztárocskák" is, akiknek valóban a hozzáállásukkal van gond és emiatt nézik ki őket. De a kérdés nem erre irányul...

Én 16 éves korom körül kezdtem megszépülni, hál'Istennek a tinikor jót tett nekem :) Külsőségek szempontjából legalábbis. Előtte sosem voltam észrevehető, feltűnő... Mégis több barátom volt, mint most van. Egyre inkább kezdtek leszakadni, viszont több fiú érdeklődöm lett. Teljesen új társaságom lett, ahol kicsit megtapasztalhattam azt, milyen szép lánynak lenni. Jó volt, de sosem lettem az a beképzelt valaki, az addig ért sérelmek miatt. Nagyon visszahúzódó maradtam, szerény és nem hiszem, hogy ez el fog múlni. Mégis rengeteg irigy pillantást kapok, mint az egyik válaszoló írta, mintha méregetnének és a hibát keresnék rajtam... Elég zavaró, főleg, hogy egyébként sincs önbizalmam. 2 éve van egy barátom, ő az első, neki sikerült meggyőznie arról, hogy nem kell ezt felvenni. Mindenki, aki a másikat bántja vagy lenézi, saját magában akar valamit kompenzálni.

Hát ja, csak közben meg az én önértékelésem veszik el teljesen... Mindenesetre komolyan úgy gondolom, hogy a szépség gyakran hátrány.

Rengeteg beképzelt tini rohangál az utcán, akik ha egy szűkebb úton jönnek szembe, alaposan végigmérnek és a leglenézőbb pillantással levállalnak, mert ők csak azért sem mennek arrébb. Ilyenkor mindig megkapom a barátomtól, hogy nehogy már én álljak félre... Csak a sok apró dolog összeáll és így már sok. Inkább kihúzom magam a kellemetlen helyzetekből.

Plusz ott van a szokásos előítélet is, hogy szép is, csinosan is öltözik, biztos ribanc... Hát, na ja. Biztosan. Aztán meg nagy elképedések vannak, mikor 2 mondatomból kiderül, hogy intellgencia is szorult belém bőven...

Egyébként valóban érdekes, hogy ezt csak a nők/lányok csinálják... Jó lenne tényleg nem felvenni a rossz megjegyzéseket... Sőt, az is jó lenne, ha csak ilyen könnyű lenne :)

9. vagyok.

11-nek teljesen igaza van. Én is úgy indultam, hogy eléggé csúnya voltam és csak olyan 19 éves korom környékén lehetett rám azt mondani, hogy kifejezetten szép vagyok. Azt hittem, könnyebb lesz az életem, mert nem néznek le amiatt, hogy csúnya vagyok, de így is nehéz a féltékenykedők miatt. De a pozitív visszajelzések nagyon jól esnek férfitől is és nőtől is egyaránt :)

13-as, igazad van sok mindenben és szívesen olvastam el a történetet ilyen hosszan is :)

Annyit fűznék hozzá a szobatársadhoz, hogy ne vágj ilyet a fejéhez (de máséhoz se), hogy az ált. iskolás dolgait nem kéne már ebben a korban emlegetnie. Tudod valószínűleg ő normálisan viselkedett akkoriban, de voltak bizonyos körülmények, ami miatt nem tudott rendesen beilleszkedni, barátságokat kialakítani. És mivel alapjában elbukott ez a próbálkozás már kicsi korában, valószínűleg így járt középsuliban is. Nem azért tollászkodik annyit a tükörben, mert pitsáskodó akar lenni, hanem valószínűleg úgy érzi, hogy ha nem néz ki elég jól, akkor utálni fogják az emberek, megjegyzéseket tesznek rá stb. így legalább külsőre próbálja kihozni magából a legtöbbet. Gondolom tök frusztráló neki, hogy smink + dögös cuccok nélkül nyominak érzi magát, titeket meg azok nélkül is szépnek lát és emiatt állandóan emészti magát.

És persze azt sem meri elhinni, hogyha ti, csajok kedvesek vagytok vele, azt emberberáti szeretetből teszitek, mert alapból azt nem tudja elhinni, hogy őt valaki szeretheti, ezért ellenséges. Tehát annyira mély nyomot hagytak benne bizonyos emlékek, hogy már nem képes elhinni, hogy valaki tényleg kedvelheti és hozzád/hozzátok képest mindig alsóbbrendűnek fogja érezni magát. Hatalmas önértékelési problémái vannak.

Legyél kedves vele továbbra is, de tényleg vigyázz vele, ne legyél túl bizalmas, mert ő lesz az 1., aki hátbatámad, ahogy alkalma nyílik rá.

Szerintem azért sértődik meg és vesz mindent magára, mert kiterítette előtted a "lapjait" múltkor, mikor elmondta, hogy őt mindig kiközösítették. Szóval mivel neki ez már rögeszméjévé vált, hogy őt nem kedveli senki, nem tudja felfogni, hogy ti szívesen lógtok vele, mert már alapból kirekesztettnek érzi magát (ha szebbnek gondol titeket magánál, akkor főleg); nem tudja elfogadni, hogy a párjának tényleg tetszik, mert van egy csomó másik lány, akit szebbnek gondol magánál és akkor miért pont vele van az a srác?! (gondolom féltékenykedik is rendesen).

Egyébként ilyenkor tökmindegy mit veszel fel, a hosszú gatya is val.szeg. ugyan úgy bosszantotta, mintha miniben mentél volna, mert az ingerli fel, hogy jó az alakod. De nyugi, ha lefogyna vagy tegyük fel pontosan olyan alakja lenne egyik napról a másikra, mint neked (tudom, ez lehetetlen), legbelül akkor is az a kiközösített kiscsaj maradna, aki eddig volt és ugyan úgy kirekesztené magát a bizalmadból (és másokéból), ahogyan eddig.

Amíg nem tudja felfogni, hogy ő is teljes értékű ember, addig ilyen marad...

Szerintem segíts neki, ha tudsz és van hozzá türelmed, mert neki sem kellemes a szitu. Beszélj vele bizalmasan, próbáld meg megtudni, hogy miért történt annó a kiközösítés, hogy miért van ennyire leépülve az önbizalma stb. Ha elmondja, semiképp ne add tovább senkinek. Ha elmondja, akkor próbálj meg segíteni neki valahogyan, hogy ne érezze annyira nyomorultnak magát mellettetek.

Én csak azokra a lányokra vagyok féltékeny, akiknek annak ellenére van jó alakjuk, hogy két pofára zabálnak mindent összevissza. Sportolni nem sportolnak semmit, viszont dől beléjük az alkohol és az egészségtelen kaja nagy adagban.

Ezeket nevezem én rohadt k......nak, akiknek csak megszületni volt nehéz...

Másoknak (mint nekem is) oda kell figyelni a kajára és a megfelelő testmozgásra.

Én is ezzel a problémával küszködök, de igazából én nem tartom magam olyan hű de szépnek,csak pár fiu mondta, viszont ugyan ezeket tapasztaltam világ életemben. Bekerültem egy közösségbe, az első perctől kezdve forgatta rám 1-2 lány a szemét és onnantól kezdve azon voltak, hogy lejárassanak, kifordítsák minden szavam és teljesen máshogy beállítva tovább adják másoknak, mintha egy szemét önelégült csaj lennék. Az én reakcióm, ha észreveszem a csajon(mert mindegyik az volt, aki keresztbe tett)hogy nem vagyok neki szimpatikus, akkor megpróbálom távol tartani magam tőle, mert nem akarom, hogy bármit is megtudjon rólam. Sajnos eddig mindegyik suliban akadtak rossz akaróim és még most a fősulin is, Eddig még nem volt pasim, barátaim sincsenek, mert a sulikban a kavarósok miatt nem igazán tudtam barátságot kötni senkivel, ezek ráadásul népszerűek és nagyszájúak voltak, én meg visszahúzódó vagyok és nehezen nyílok meg.Ugyanakkor nem egyszer elkövettem azt a hibát , hogy 1-2 személy valamiért nagyon szimpi volt, beszélgettem velük többször és tök jókat nevettünk, majd megbíztam bennük és egy félév után kiadtak, méghozzá véletlenül hallottam meg, hogy kibeszélnek. Nem tudok kivel eljárni szórakozni, meg az időm sem engedi annyira, ezért még nem tudtam megismerkedni, olyan fiuval sem, akivel összejöhettem volna. És szégyellem az egész életemet, hogy velem ilyenek történtek, mert tudom, hogy senki nem értené meg, hogy mi miért történt és épp, ezért kevés esélyt is látok arra, hogy valaha lesz barátom, ami most már eléggé kiakaszt. Most a 2. eset volt hogy kinéztem egy fiút a suliban akinek szintén bejöttem, de egyáltalán nem ismertük egymást, viszont a srác jóban volt az egyik rosszakarómmal és a további napokban, azt vettem észre, hogy a srác, aki eddig csak vigyorgott, most már flegmán lenéző pillantást vet rám, ha a közelében vagyok és kinyilvánítja, hogy magasról tojik rám, amit nem tudok mire vélni...:( Egyszerűen nem tudom, hogy lehet ezek ellen védekezni, az emberek olyan könnyen elhiszik másokról azt a sok rosszat amit hallanak és eszükbe sem jut, hogy esetleg meggyőződjenek az ellenkezőjéről.Általánosban csúnya voltam és nagyon érzékeny szóval ott sem voltak valami jó élményeim, elég sok fájdalom ért, pl amikor nagyon akartam puszta jószándékból segíteni valakinek, az meg durván elhajtott csak azért mert csúnya voltam, meg az a sok beszólás, hogy mennyire nem vesznek semmibe és csak útban vagyok...

És utálom, ezt a helyzetet, amikor köszönök egy ismerősnek, de az nem köszön vissza csak néz a többivel együtt és ilyen kibeszélés szaga van a dolognak, de fogalmam sincs, hogy miről lehet szó...ha meg rákérdeznék, akkor nevetségessé válnék, hogy foglalkozom velük...