Hogyan tudnék másra gondolni azon kívül hogy milyen ronda vagyok a tablóképünkön? :' (

Ha ez vigasztal, akkor én is így vagyok ezzel. :D

Nem akarok menősködni, de mindenki szerint én vagyok a legszebb az osztályban. De komolyan, mindig én voltam a legnépszerűbb, már elsőben mindenkinek én voltam a kis "szerelme". Én lettem a bálkirálynő is idén (igen, mert minálunk ilyen hülyeség is van). Szóval népszerű vagyok.

De ami rossz benne, hogy rengeteg utálóm van. A fiúk szeretnek (bár ők se mind), a lányok viszont nem csípnek.

Amikor elmentem a fotózásra, a fényképész agyon dicsért. De komolyan, felajánlott egy portréfotózást, és azt mondta gyönyörűek lettek a képeim. Másnak nem nyalizott ennyire (de nyilván, kis mértékben mindenkinek szokott), szóval én hittem neki, tökre örültem. :)

Erre elmentem megnézni, és... Majdnem elbőgtem magam. :D Mindegyiken erőltetett a mosolyom,a hajam szörnyen áll (jól befújtam hajlakkal, de valahogy összeállt az egész hajam, és a képeken mindig látszik, hogy tök kemény)... Meg nem láttam magam, és túlságosan felemeltem a fejemet (na jó, a fényképész állított be...), meg a fejemen látszik, hogy zavarban voltam. Nagyon gáz. Szóval amikor megkérdezte, hogy melyik tetszik, én rávágtam, hogy "egyik sem". De döntenem kellett...

Szerencsémre még nem látták a többiek, én viszont az övéket már igen. Mert a fényképész megmutogatta, hogy a többiek milyen beállást választottak. De az enyémet senki sem nézte meg. És a többiek olyan szépek voltak... Még a legcsúnyább lányok is sokkal szebbek voltak nálam. Nem is úgy néztek ki, mint a valóságban.

Szóval nagyon félek. A "rajongóim" csalódni fognak, az utálóim örülni. Na ez aztán szar érzés. ;) De amúgy annyira vészesen még engem sem zavar. :) 14/l