Ha valakinek "kislányos" alkata van, azt soha nem fogják emberszámba venni, vagy nőként tekinteni rá?

Na, én is hasonlóan vagyok. Addig, amíg nem rakod helyre k*rvára a kötekedőket, addig maradnak a régiben a dolgok. Merj nagyhangú és határozott lenni.

Amúgy meg, az öreg tévedett: pont, hogy nem a szerény csajokból lesznek r*bancok, hanem azokból, akiknek mindig nyalják a hátsóját, de ők maguk semmit nem tettek le az asztalra, amiért tisztelni lehetne őket.

Miért kell mindig mindenbe belemagyarázni mindent?

Lehet azért nem vett komolyan senki,mert a beszédedből is le lehet venni,hogy komolytalan vagy. pfff.

Hjaj de jót nevettem, ketteske XD

Ma bizony külső alapján ítélnek, nem ész alapján.

Na ja... hasonlóan kontár munkát végeztek rajtam a hormonok. Habár 19 tavaszt megértem, ezt senki meg nem mondaná rólam első pillantásra. Legtöbben olyan 14 körül saccolnak.

A népek így általánosságban vagy lekezelnek, vagy -mivel van egy kis törött szárnyú veréb beütésem- pátyolgatnak.

Gyakran kicsinyítő képzővel használják a nevem, lazán figyelmen kívül hagyják az illő 3 lépésnyi távolságot, állandóan a vállamra teszik a retkes mancsukat, megfogják a kezem, holott nem vagyunk bizalmas viszonyban. Meg még ezeregy bosszantó dolgot csinálnak, ami egy gyerek esetében még oké, egy nőében már nem.

Ilyenkor 2 dolgot tehet az ember lánya, vagy őrületbe kergeti magát a sorsa méltánytalansága miatt, és Esther, (az Árvából) nyomdokaiba lép xD, vagy elfogadja a neki osztott lapokat és kihasználja a helyzet előnyeit, mert vannak neki.

Habár gyakran ki akarnak emiatt használni, vannak olyan jólelkek is, akik automatikusan feladatuknak érzik, hogy segítsenek neked, ahol tudnak, kérés nélkül.

Ártatlan külsővel nehéz ellenségeket szerezni, ellenszenvet ébreszteni.

Mivel sokan automatikusan úgy vélik, hogy a szellemi és testi érettséged azonos szinten mozog, óvatlanabbak, mikor veled beszélnek, sok meggondolatlanság szökken ki foguk kerítésén, így sokkal könnyebben rájöhetsz a szándékukra, így arra is, ha meg akarnak vezetni, ki akarnak használni.

Időnként nagy hatalmat biztosít az elesettség álcája, csak tudni kell kihasználni a lehetőségeket ;D

Az ismerkedés tényleg nehezebb, de legalább lehet ugratni a 17-18 éves, magukat csődörnek hívő, sorozatlövő lámákat, akik abban a tudatban mennek oda hozzád nyaranta a parkban, hogy 13 éves, friss, naiv és formálható vagy. :PPPPP

"Ártatlan külsővel nehéz ellenségeket szerezni, ellenszenvet ébreszteni."

Hát, nekem sikerült :(

Van pár lány az osztályban (a poén az, hogy felnőttképzésre járunk, szóval azt hinnéd, hogy normálisak nagyjából), akik mindenáron turkálnak a magánéletemben, és rám akarják bizonyítani, hogy valójában milyen k*csög vagyok, és "nagy férfifaló".

Ezt még megdobja az, hogy ők utálnak bejárni az előadásokra (alibinek jó a suli), én viszont imádom, amit most tanulok (jog), szóval kenem-vágom, és nem értik, hogy ők miért kapnak rosszabb jegyet, miért hasalnak el a vizsgákon, és én miért nem.

Szóval az irigység k*rvasok mindenre sarkallja az embereket.

Utolsó előtti, akkor te nem is a külsőd miatt szerezted az ellenségeidet, hanem a szakértelmed révén. A kinézetedbe való belekötés csak szimpla ürügy... de igazatok van, nem lehetetlen ennek okán

rivalizálni.

Lehet, hogy én csak azért nem szereztem emiatt ellenlábasokat, mert nem csinálok ügyet abból, ha valaki lekicsinylően bánik velem. Az ő elismerésére ezek után nem is tartok számot.

Aki olyan előítéletes/korlátolt, hogy emiatt lekezel, annak a véleményére nem adok, mert nyilvánvalóan híján van a józan ítéletalkotás képességének. Az ő ítélete nem fáj, mert megalapozatlan.

Szerencsére csak az általam tisztelt emberek véleménye érdekel, aki meg nem képes háttérbe szorítani az előítéleteit, azt nem tudom tisztelni. :D

És néha, ha a beszűkült jóember egy kicsit jobban megfigyel, rájön, hogy ostobán viselkedett és hogy van annyi eszem, mint a szépen megérett hüvelyesnek. Ha meg nem, hát nem, az ő baja, a tartásomat ettől nem fogom elveszíteni.

Harc nélkül is lehet győzni. :)

Én még középsulis vagyok (holnapig xD), nincs tapasztalatom a felsőoktatásról, ott nyilván személytelenebb, barátságtalanabb a légkör és erősebb a versenyszellem, mint gimiben, így több az intrika is.

Lehet, hogy én is fogok még olyan setét tanárokba, évfolyamtársakba botlani, akik emiatt pécéznek ki maguknak. Fos lenne, ha egy ember hülyeségét a jegyeim bánnák, ezt vszeg én se tudnám olyan könnyen kezelni, mint a szimpla udvariatlanságot. x/

...bár kétlem, hogy a közeljövőben ilyen helyzet állna elő, mert az ELTE BGYK-ra készülök (gyógypedagógia), ami nem éppen a törtető sznobok és arrogáns pedálgépek ringje. :)

Bocs, h hosszú lett, de sajnos képtelen vagyok bullshit nélküli, a lényegre koncentráló tőmondatokban fogalmazni xD