Ha ma kezdődne a számítógépek karrierje, akkor milyen gépek születnének?

"Arra lennék kiváncsi, hogy ha ma futna neki az erre alkalmas mérnöki gárda, akkor, immár a tapasztalatok birtokában, vajon mit csinálnának másképpen, mint az elődeik."

És egy mai mérnöki gárdának mennyivel nagyobb lenne a tudása? Semennyivel. Azt mondod hogy MOST kezdenének csak el számítógépeket fejleszteni, azaz eddig nem voltak számítógépek. Így nincs semmi plusz szakmai tudás aminek birtokában lennének, ugyanazon a szinten tartanának most mint 50 évvel ezelőtt. A számítógépek ugyanolyan ütemben fejlődnének, csak a timeline-t told el 50 évvel, és meg is vagyunk.

33: Azért lásd be, hogy ez nem ugyanaz a kérdés...

Milyen hibákra gondolsz? Műszaki vagy a kereskedelmi/gazdasági hibák?

1./ A kódlapokkal "szerencsétlenkedés" nem hardver hanem egy szoftveres kérdés. Hardvertől független.

2./ Y2K probléma: 99,99%-ban szintén szoftveres probléma, és nem hardver függő. Semmi köze a hardverhez.

3./ Melyik elszabott címszámításra gondolsz konkrétan?

Címszámítás: Nem tudom konkrétan mi a problémád a címszámítással, és melyik az ami szerinted hibás. Ha nem egy (eredeti) Ural-2-d vagy egy Minszk-22-öd volt akkor már kell valamilyen szinten címszámítás.

Eleve szinte biztos, hogy kell valami indexelt címzést használj. Esetleg nem árt ha van indirekt címzésed is. Esetleg még a kettőt meg is lehet "vegyíteni". Tehát valamilyen szinten szükséged lesz címszámításra. Ezt nem lehet kihagyni, mert a nélkül nem igazán lehet normális programot írni. Ugye ez a korábban általad már istenített 6502-ben is megvolt (indirekt címzés néven ld. pl. AND ($44),Y utasítás. Tehát a címekkel valamit kell kezdjünk.

Ha használunk szubrutinokat (ld. pl. CALL az Intel-Z80 világban JSR a 6502-ön) akkor is célszerűbb lenne ha a szubrutinnak saját címterülete lenne, és nem kéne tudni, hogy hova töltöttük be a memóriába. -> megint célszerű lenne valami címszámítás.

Szintén kell valami címszámítás akkor is ha nagyobb memóriát akarunk címezni, mint a processzor adatszó hossza. (ld. pl. indexelt és indirekt címzések, főleg pl. egy indexelt /vagy indirekt/ ugrás esetén).

És itt még csak azt az esetet néztük, hogy egy feladatos a gépünk. Nem csinál mást, mint azt az 1 feladatot hajtja végre. Max. egy kis interupt van még.

Ha a gépünkkel egyszerre több feladatot akarunk végrehajtatni akkor elengedhetetlen a feladatok (most egyszerűsítsük le külön álló programok) fizikai szétválasztása, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy minden futó program saját címterülettel rendelkezik. Mert akkor megnyerjük azt is, hogy a programnak mindegy, hogy hova van betöltve a memóriába és ezt szabadon tudja majd az op.rendszer eldönteni, hogy X. program hova kerüljön. A program használja a saját "lineáris" címterületét, ahogyan ő akarja. Majd az oprendszer és a hardver(!) közösen kiszámolják, hogy a valós memóriába hova került a cucc. Ld. pl. PDP11 memória kezelő modulja és hozzá az op.rendszer támogatás. Itt már kell valami címszámítást végezni (már elméleti síkon is, nem csak gyakorlati úton). Nem fogod megúszni azt, hogy a géped a címekkel számoljon. Ez inkább egy előny lesz, mint hátrány. ÉS nem véletlenül találták ki úgy az 1960-as évek végén a 70-es évek elején. Ez egy nagyon jó írány vonal. Hogy esetleg a 8086-os procin nem sikerült ez olyan nagyon jól és lehetett volna jobb is azon lehet vitatkozni. De már a 386-osban sokat javítottak rajta. Bár nekem személy szerint legjobban amiket láttam a PDP11-é tetszik, az nagyon szép letisztult.

Ha én most tervezhetnék egy "PC" jellegű gépet és "szabad kezem" lenne. Ugye ez gazdaságilag ma már kivitelezhtetlen. Valahol egy IBM390-VAX9000 öszvérből indulnék el, és ehhez egy olyan kellemesen kezelhető oprendszert készítenék mint volt a VMS de számtalan megoldást pl. az OS390-ből átvennék és ebből lehetne egy szépen és jól működő gépet-oprendszert alkotni. Bár nem lenne olcsó az tény, de jól működne.

Eleve sokan úgy gondolják és nekik én is igazat adok, hogy a unix megjelenése volt az ami hiba volt. És azt kéne elkerülni. Mert OK, hogy egy olcsó egyszerűen használható rendszer, de az adatbiztonság és adatvédelem (ld. pl. setuid opció) terén nagyon gyengén teljesít. Egy olyan rendszer amelyben meg lehet csinálni a stack overflow jellegű támadásokat az elvi hibás. Ok, jelenleg nincs jobb, és nincs alternatívája, de ha már kérdezted akkor ez egy nagyon brutális hiba és a mai gépek egyik legnagyobb hibája. És az is, hogy utána a unix és az azon alapuló megoldások lettek "szabványosak" értsd pl. POSIX. És ezen az sem segített amikor a Microsoft átvette a VMS fejlesztők jelentős részét amikor az az irány elhalt, és a Windowsba kerültek VMS-ből származó dolgok.