A legelső programozó programot hogy írták meg? Mivel?

Legelőszőr gondolom az assemblyt fordították gépki kódra aztán fokozatosan fejlődött. Jelenleg

a c++ fordítója is c++ban van írva, saját magát letudja fordítani. Assembly is van benne, de pl LLVM vagy GCC-nél ezt le tudod ellenőrizni.

megírták valamiben úgy, hogy aztán saját magát is letudja fordítani

kezdésnek:

[link]

[link]

"Honnan jöttek rá az emberek hogy mi a "közös" nyelv amit mi is megértünk és a gép is megért?"

a gép ember alkotta találmány, nem valami erdőben talált élőlény

"Honnan jöttek rá az emberek hogy mi a "közös" nyelv amit mi is megértünk és a gép is megért?"

Nem kellett rájönniük, mivel a gépet az emberek alkották.

"Hogyan született meg a legelső programozó program, és mivel lett megírva?"

Az első programot kapcsolókkal, vagy átvezetékelésekkel juttatták be a gépbe.

A számítógépek a kettes számrendszert használják. Ennek értékhalmaza két tagot számlál. Az egyest és a nullát.

Ezt a két tagot jól ki lehet váltani kapcsolók rendszerével. A bekapcsolt állapot az egyes, a kikapcsolt a nulla.

Ilyen kapcsolók rendszeréből áll egy számítógép.

A ki-bekapcsolások megvalósítanak a számítógépben egy állapotot.

Ha van egy lámpád, akkor két állapotot tudsz reprezentálni. Az egyest vagy a nullát.

Ha két lámpád van, akkor négy állapotot tudsz reprezentálni.

00

01

10

11

Ha négy lámpád van akkor meg 16-ot.

0000

0001

0010

0100

1000, stb.

"Maga a fordító nyilván gépi kódban lett megírva, aztán az IDE már fordulhatott azzal."

A mai értelemben vett IDE csak kb. 30 évvel ezelőtt jelent meg. Előtte nem nagyon voltak ilyenek. Sőt...

Az első fordítóprogramokat gépi kódban írták. Sőt sokáig a gépikód volt az egyetlen ahogyan a gépet programozni tudták. (a korábban említett kapcsolós-huzalozgatós módszer csak az ENIAC-nál volt). A későbbieknél általában már valami kezdetleges "billentyűzeten" (nyomógombok) lehettt bevinni a gépikódú programot. Utána lyukszalag, lyukkártya volt erre a célra (a lyukszalag elterjedtebb volt a program bevitelre).

Aztán megszülettek az első kezdetleges assemblerek (ami assamblyt fordított gépikódra). Utána viszonylag hamar megszülettek az első "magas szintű nyelvek" ez volt a COBOL és a FORTRAN (ami szabványos is lett, és nem egy gyártó saját zárt programnyelve volt). Ezeknek az első fordítóit gépi kódban írták meg. Utána jöttek már a jobb és jobb nyelvek. De alapvetően "az első" fordítót valami olyan nyelven kellett megírni hozzá ami létezett előtte. Tehát amíg nem volt C fordító nem lehetett C-ben C fordítót írni. Az 50-as évek közepétől már elég sok nyelv közül lehetett választani. De nagyon sok esetben ezek még úgy néztek ki, hogy a program "jelentős" része gépikódban volt megírva, és csak egy része az adott nyelven. Ez az időszak kb. a 60-as évek közepéig/végéig (a Keleti blokkban picit tovább) tartott. És onnan kezdve már mindent meg lehetett írni a választott nyelven (ld.pl. FORTRAN66 amivel már nagyon jó dolgokat lehetett írni, gépikódú kiegészítések nélkül). Akkoriban a gépi kód "természetes" volt, és nem volt egy "misztikus" dolog, eleve még egy CISC processzornak sem volt olyan túl nagy utasításkészlete amit egy földi halandó ne tanult volna meg elég gyorsan (ha már ASM-ben tudott programozni). Apám mesélte, hogy ő még a 80-as években kezdett programozni, Z80 alapú gépeken, és egy idő után már ő is fejből tudta a Z80 gépikód nagy részét, annyit kellett használnia, egy idő után megtanulta az ember még akkor is ha nem úgy állt neki, hogy akkor ma megtanulom X db. utasítás gépikódját. Egyébként pont ő mutattott ilyen nagyon ügyesen megalkotott kódkártyákat, amik alapján nagyon gyorsan lehetett akár kézzel is gépikódra fordítani ASM-et tényleg jól ki volt találva. Szinte gyorsabb volt beírni a gépikódot, mint az ASM-et (ha nem akart az ember makrót használni a fejletebb makró ASM-eknél, mert azért az gyorsított sokat).

A mai értelemben vett IDE-k valamikor a 80-as évek közepén kezdtek megjelenni, az előtt nem nagyon volt ilyen. Egyik tanárunk mesélte, hogy ő még úgy írta a szakdoliját, hogyha valami hiba volt a programjában másnap! megkapta a kinyomtatva fordítás eredményét, hogy X. sornál a fordító leállt. Mehetett vissza, kikeresni a megfelelő lyukkártyát megnézni mi lehetett a hiba, kicserélte a hibásat leadta ismét a kártyaköteget az operátornak, és várt... Ha szerencséje volt másnapra már lefordult a programja. Aztán ha az megvolt oda adta az adatokat, leírta, hogy hogyan futtassák a programját, aztán néhány nap múlva látta az eredményt (vagy jó volt, vagy nem) szintén kinyomtatva több tíz oldal papiron...

"a korábban említett kapcsolós-huzalozgatós módszer csak az ENIAC-nál volt)"

Ja, meg az altair 8088-nál, a kenbaknál, a scelbi-nél, micral-nál meg még vagy tizenöt másiknál.

"A mai értelemben vett IDE-k valamikor a 80-as évek közepén kezdtek megjelenni, az előtt nem nagyon volt ilyen. "

Nem hát, szerinted. Csak full grafikus, ablakozós rendszerek, pl. a xerox-nál, meg egér és hasonlók.

Az 1970-es évek végéig már minden ki let ttallva, amit ma használuk, és amire az akkori vas a lehetőség csíráját biztosította.

Hadd ne mondjam, 64 bites processzor már a hatvanas évek elején létezett, mesterséges intelligencia kutatás szintén a hatvanas évek első felében indult meg.

"Az első programot kapcsolókkal, vagy átvezetékelésekkel juttatták be a gépbe." átvezetékes biztosan nem volt már, kapcsolók még voltak ezt is írta a kolléga. Amire te gondolsz az ALTAIR8800 lehetett, abban semmit nem kellet huzalozni, abban csak kapcsolók voltak. Ugyaníg rengeteg korai gépnél ez volt. AZ, hogy még létezett pl. oktatási-kutatási célra egy-egy speciális szerkezet (pl. voltak az analóg számítógépek, még én is tanultam róluk, bár akkor már működő nem volt az egyetemen), az nem azt jelenti, hogy "production" környezetben használták. Ma is lehet breadboardon számítógépet összedugaszolgatni, de azért ezt NE nevezzük már "elterjedt"-nek. Production környezetben már nem kellett huzalozni az 50-es évek elejétől biztosan. Ott már "csak" kapcsolók voltak.

"A mai értelemben vett IDE-k valamikor a 80-as évek közepén kezdtek megjelenni, az előtt nem nagyon volt ilyen. Nem hát, szerinted. Csak full grafikus, ablakozós rendszerek, pl. a xerox-nál, meg egér és hasonlók. " Attól, hogy volt egér, és volt ablakozós, grafikus terminál (ezt egyébként CAD célra használták) a mai értelemben vett IDE még nem létezett. Voltak kezdeti próbálkozások ez tény. De sehol nem találtam erre biztos utalást. A 80-as évek elejétől már voltak rá probálkozások (ez még messze nem PC-s rendszerek voltak), de sem elterjedtek nem voltak, sem jól használhatóak. Ne felejtsük el IDE: Integralt Developement Environment (Integrált fejlesztői rendszer), azaz a szövegszerkesztő, fordító, debuger egy alkalmazáson belül, integráltan működik, és ma már elvárás, hogy adjon hozzá nyelvi támogatást is. Ilyen biztosan nem volt. Lehet, hogy a kolléga pár évet tévedett de nem találkoztam ezzel a fogalommal a 80-as évek előtt. Sőt még a 90-es évek elején sem volt általánosan elterjedt. PC-re a Borland terjesztette el az első valóban jól használható IDE-ket, amiket ma is annak tekinthetünk. De még nagygépre sem igazán emlékszem, hogy ilyen lett volna. Még keményen külön ment a forrás bevitel, fordítás, linkelés (már ha volt), debugolás. Sőt az is inkább igaz volt erre az időszakra amit a kolléga írt, hogy mindez non interactiv volt. Azaz tényleg leadtad a kártyacsomagot és 1-2 nap múlva megkaptad a fordítási hibaüzeneteket (a keleti blokkban még a 80-as évek elején is sok helyen így fejlesztettek, nyugaton már voltak jól használható szerkesztők). Pl. a UNIX-okra a VI szerkesztő (ez volt az első "full screen" szerkesztő, előtte csak az ED volt) 1976-ban készült el. Még szövegszerkesztő sem volt igazán, nemhogy IDE!

Tehát a kolléga ha tévedett is max. pár évet.

És tudom népszerű "tévhit", hogy "az 1970-es évek végéig már minden ki lett találva, amit ma használunk, és amire az akkori vas a lehetőség csíráját biztosította". Ez igaz, DE és nagyon nagyon DE! Ezek a "találmányok" nagyrészt valami iróasztal fiókban porosodtak, egy-egy darab egy-egy egyetemen/kutatóintézetben, a DEC-nél, XEROX-nál, IBM-nél vagy valamelyik nagynál talán léteztek, lehetettt őket mutogatni, másra nem voltak jók (kb. ugyanaz szint volt, mint a Mona Lisa az is létezik, mert Leonardo Da Vinci megfestette). Ugyanígy a 64-bites procik (amik inkább 48 bitesek voltak mint 64 bitesek, mert és totál tudományosan határozták meg a 48 bitet, ha ennyire okos vagy akkor tudnád, hogy miért volt 48 bites, és miért nem volt akkoriban semmi értelme elterjedten használni 64 bites procikat. Sőt bemutatták, hogy akárhány bites procit tudtak gyártani, és akár ma is lehetne, de akkoriban a 48 bites pontosan elegendő volt. És az volt egy "népszerű" méret). Ma sem azért nem gyártanak akár 512 bites procit mert nem tudnának, hanem azért mert nincs rá szükség.

és létezett egy csomó minden DE:

1./ Nem voltak elterjedve. Az, hogy fel tudunk mutatni egy-egy példát, hogy "X helyen már üzemelt 196x-ben" az nem jelenti azt, hogy egyrészt bárhol máshol lett volna, másrészt azt sem jelenti, hogy erről túl sokan tudtak akkor, három bárki látott volna benne "potenciált", hogy elterjessze. (Ld. pl. 3,5"-es floppy igaz története, bár ott van még pár olyan "csavar a történetben" amit egy jobb sci-fi író ki se bírna találni).

2./ Olyan drágák voltak, hogy senki nem tudta megvásárolni. Ezért nem is igazán gyártották azokat. Pl. megtörént amikor az Intel bemutatta az első DRAM-ot akkor az ára (bitenkénti ára) több mint 10x-ese volt az (a szinten nem olcsó) ferritgyűrűs memóriához képest. Mindenki hülyézte az Intelt hogy mekkora hülyeség már ez. Aztán néhány év alatt találtak egy lényegesen olcsóbb gyártás technológiát és pár év alatt kiszorította a ferritgyűrűt. Addig inkább mint bazári érdekességet mutogatták...

3./ Nem létezett IGBT ami nélkül ma nem tudnánk (nagyobb) számítógépet építeni (igaz az alapötlet 1979 /még pont a 70-es évek vége/, de ami ténylegesen működött az csak 1984). NAND FLASH technológia 1987-88, ami ma az SSD alapja. Szintén még nem létezett. Nem léteztek azok a gyártási technológiák amivel ma gyártanak félvezetőket.

4./ Lehet, hogy az akkori vasakon elfutott de olyan futásidővel amit ember nem tudott kivárni, vagy akkora volt a memória igénye, hogy szintén ember nem tudta kivárni mire belapozta. Igen, voltak MI próbálkozások (ld. pl. Prolog nyelv), meg volt sok minden de nem volt annyi memória és CPU a gépben mire az lefutott. Ld. pl. sakk programok. Szintén érdekes, hogy "megvolt az algoritmus" de mégiscsak 1997-ben jött el az a pillanat, hogy egy számítógép szabályos (tehát az időt is figyelembe vevő) páros mérkőzésen meg tudta verni az aktuális sakk világbajnokot (konkrétan Kaszparovot). És attól, hogy valami ki van találva nem biztos, hogy legyártható vagy a gyártás rentábilisan elvégezhető. (Nem egy nagy találmány azért jutott súlyesztőbe mert vagy nem volt legyártható, vagy annyira drága volt, hogy nem érte meg).

Sok hülyeséget hordasz össze, de nem vitázom veled, mert nincs semmi értelme. Erre az egyre azért reagálok, mert ez nagyon nagy hülyeség:

"Pl. megtörént amikor az Intel bemutatta az első DRAM-ot akkor az ára (bitenkénti ára) több mint 10x-ese volt az (a szinten nem olcsó) ferritgyűrűs memóriához képest. Mindenki hülyézte az Intelt hogy mekkora hülyeség már ez. Aztán néhány év alatt találtak egy lényegesen olcsóbb gyártás technológiát és pár év alatt kiszorította a ferritgyűrűt. "

Hát tudod, az úgy volt, hogy az intelt még kevesen sem nézték hülyének. A ferritgyűrűs memória a DRAM idejében már múltidő volt.

A DRAM-ot az SRAM előzte meg, három évvel.

"Intel released the first SRAM chip, the 256-bit Intel 1101 in 1969 ."

A DRAM kezdetekben nem is volt olcsóbb az SRAM-nál, annak ellenére, hogy lassabb és frissítést is igényel. A DRAM elterjedését végül úgy érte el az intel (mint legfőbb memória gyártó), hogy olcsóbbá tette az SRAM-nál és mivel akkor a mamória volt a számítógépek legdrágább eleme, így a vevők rászoktak a valamivel olcsóbb DRAM-ra, mert az a későbbi bővítés során is olcsóbbnak igérkezett.

A buli ezen az volt az intelnek, hogy a DRAM egy sokkal egyszerűbb, olcsóbban gyártható szerkezet mint az SRAM, így a haszon is nagyobb rajta.

Szóval, a hülyeségből, meg a kitalált dumákból is megárt a sok.

Pláne tőled, aki regényeket firkál be.

"A ferritgyűrűs memória a DRAM idejében már múltidő volt."

vö.: "Improvements in semiconductor manufacturing led to rapid increases in storage capacity and decreases in price per kilobyte, while the costs and specs of core memory changed little. Core memory was driven from the market gradually between 1973 and 1978. "

Még "hosszú" ideig együtt élt a kettő. Még 1978-ban is gyárottak (de még 80-ban is keress rá) gyártottak még Nyugaton is ferrit gyűrűs tárakat. Az igaz, hogy az SRAM és a DRAM szorította ki a ferrit gyűrűst, de amikor ezek megjelentek (1 év volt köztük) még nem volt "múltidő". Ez egy irtózatos tévedesed.