Mit gondolsz, egyszerű szakma a programozás az átlagemberek szerint?

Sokan nem látják át. És pont ezért születnek ezek a filmek, mert ezt ki tudják használni a filmkészítők. És rengeteg olyen amber él a földön akinek gőze nincs az informatikáról (és most nem a 60 fölötti korosztályról beszélek!) sokak szemében informatikus=fel tud telepíteni egy windowst+be tudja állítani a lvelező programot. És még mindig él egy olyan "mítosz", hogy a számítógép "mitikus jószág" és ha tesz mellé gyereket egy filmben a kassza siker garantált (már csak egy programozni képes kutya hiányzik a filmből, mert a számítógép+gyerek+kutya trió tuti kassza siker).

A másik fele, hogy régebben (kb. 20 éve) még igen komoly esélye volt egy akár kezdőnek is, hogy feltörjön egy weboldalt. Ma kicsit kevesbb, de ha van egy kis pénze készen lehet "szerezni" (nem legálisan de...) olyan programokat amik a "next" "next" "OK" tudásnál nem igényelnek többet egy weboldal feltöréséhez. Ez is benne van.

Akik tényleg ezzel foglalkoznak, meg rálátnak egypicit másképpen gondolkodnak. De ugyanez bármilyen olyan szakma esetén ahol a magas tudással hozzáadott érték számít. Egy építkezésen kaptuk meg egy idősebb ácstól (tényleg szépen dolgozott, nagyon ügyes kezű volt) egy mérnöki bejárás alkalmával (mikrohullámú antenna telepítéshez csináltunk összeláthatósági mérést): "hát néha azért maguk is dolgozhatnának".

A tizenéves programozó fenegyerek a kilencvenes években létező jelenség volt. Igen, voltak tizenöt-tizenhét éves srácok, nem is kevesen, akik komoly programokat, játékokat, demókat írtak gépi kódban, grafikát, zenét írtak. Én magam is közéjük tartozom. Ma szoftvermérnök vagyok, amin nyilván senki sem lepődött meg.

Például egy 16 éves angol fiú, David Simons 1983-ban fogta, és újraírta a Commodore 64 teljes BASIC rendszerét, és kiadta Simons' BASIC néven. Annyira jól sikerült, hogy a Commodore megvásárolta, és hivatalos termékként forgalmazta.

1993-ban volt egy elég komoly, hivatalosan kiadott játék, a Ken's Labyrinth, amelyet egy 15 éves fiú írt.

De hogy Magyarországot is idehozzam, Rátkai István neve talán mond valamit egyeseknek, ő is tizenévesen írt kitűnő, országszerte ismert kalandjátékokat Commodore 64-re.

Ezeket csak úgy hasból sorolom, mert százezer nevet hozzátehetnék. A nyolcvanas-kilencvenes években létezett egy komoly nemzetközi közösség, a demoscene, amelyben Európa-szerte ilyen tizenéves arcok kapcsolódtak össze, és csereberélték a programjaikat, grafikáikat, zenéiket. Ez még jóval az Internet előtt volt, levélben és modemen folyt az érintkezés. A demoscene ma is megvan, csak a tizenévesek már sokkal idősebbek, és a légkör is egészen más.

Ma sem lehetetlen az ilyesmi, csak sokkal ritkább. Egyrészt mert a számítógépek használata teljesen más irányt vett. Ma a számítógép szórakoztató központ, amit kapcsolgatnak bután, mint a tévét, van rajta ezerféle dolog, Facebook, Instagram, játékok, filmek, minden készen, csak bambulni kell. Tehát nem kell tenni semmit azért, hogy valami érdekeset előcsalogassunk belőle. Másrészt a mai programozási technológiák ezerszer összetettebbek, mint 1990 körül. Milliónyi library, framework, ilyen-olyan dependency, bele lehet bolondulni már a követésébe is, és ráadásul naponta frissül. Egy szar weboldal fejlesztéséhez is kismillió dependency kell, már nem lehet leülni a géphez, felcsapni egy Notepadet, és röhögve megírni a HTML-t meg a Javascriptet.

De mint mondtam, ma sem lehetetlen olyan tizenéveseket találni, akik nagyon komoly dolgokat alkotnak. Például a Raspberry Pi közösségben vannak ilyenek. Sajnos ma már nem alapvetés, hogy a számítógép alkotásra inspiráljon, pont az ellenkezőjét teszi.

2:

Ma is írnak tizenévesek ilyeneket, csak sokkal kevésbé hallasz róla, mert egyrészt a nagyok által kiadott programoknak nehezebb egyedül a nyomába lépni, másrészt sokszor többen férnek hozzá ezekhez a lehetőségekhez, így nem születnek legendák. Aki a 70-es, 80-as években tizenévesként számítógép közelébe jutott, az nagyon szerencsésnek számított.

Egyáltalán me könnyű

Szerintem vannak sokan akik bepróbálkoznak vele a nagy pénz reményében, aztán bele törik a bicskájuk.