Szoftverfejlesztő szakmához mennyire van szükség egyetemi diplomára?

A másik meg az, hogy én tényleg csak átlagosan sz.rnak érzem az életemet. De valami mégis van valahol, ha kamunak érzed, amit írok.

Rá tudsz mutatni, miért?

Ha rámutatsz, lehet, megtudom, hogy mától mit kell totál máshogyan csinálnom.

Na, kész vagyok az egyéb dolgaimmal (igen, két válasz között, jaj, most mi lesz), megyek az esti sportolásig kódolni és a tanfolyamomra beadandót készíteni. Mert ennél jobb elfoglaltság nincs az ember szabadsága alatt.

Ja, biztos kamu. :D Tehát most valahol Nyugat-Magyarországon túrázok, csak nem tudok róla. Biztos ez a része kamu. :D

belagezapista

Mert azok nagy része múló hobbi volt.

Legyen öngyilkos, amiért 25 évesen kezdtem tanulni, ami ((jelenleg!!!!)) érdekel és nem 14 éves korom óta érdekel valami piacképes dolog, folyamatosan, nagyon erősen, az életem rovására?

#32 "Legyen öngyilkos, amiért 25 évesen kezdtem tanulni, ami ((jelenleg!!!!)) érdekel és nem 14 éves korom óta érdekel valami piacképes dolog, folyamatosan, nagyon erősen, az életem rovására?"

Van olyan kellégám, aki 25-nél idősebben kezdett el ezzel foglalkozni, és láss csodát, boldogul. Nem az életkortól függ ez, persze ne lepődjön meg az ember, hogy ő 27 évesen 2 év tapasztalattal nem lesz ugyanott, mint aki 27 évesen 12 év tapasztalattal rendelkezik a szakmában. Ellenben két dolog kell ahhoz, hogy az ember elérjen bármit is:

1. Szeretni kell a programozást. Aki nem szereti, az nem lesz elég motivált, hogy foglalkozzon vele, és az nem fog fejlődni.

2. Érteni kell hozzá. Tény ami tény, mint oly minden más esetében is, akinek jó érzéke van ezekhez a dolgokhoz, az gyorsan fog fejlődni, akinek meg nem, az nem. Bárki bármit mond, igenis van olyan, hogy valakinek nem való ez a szakma.

És amúgy nagyon nagy tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy ha elmész az egyetemre, és ott "megtanulod normálisan", és papírt szerzel, akkor kész vagy. A programozónak az egész karrierje arról szól, hogy napról napra új dolgokat kell megtanulnia, olyan problémákat kell megoldania, amikkel még sosem találkozott, lépést kell tartania a technológiai fejlődésekkel, és fejlesztenie kell magát. Minden egyes nap, amíg nyugdíjba nem vonul. Akinek gondot okoz az, hogy otthon egyedül megtanuljon dolgokat, annak jó eséllyel akkor is gondot fog okozni, ha elvégzett egy egyetemi képzést (már ha egyáltalán sikerül). Csak még le is lesz maradva, mivel kevesebb ideje volt egyetem mellett fejleszteni magát, és az a minimális szemléletmód ami az egyetemen ráragad nehogy azt hidd, hogy ezen sokat ellensúlyoz. A szakmában elfogadott tényállás, hogy a diplomás pályakezdők hátrébbról indulnak, mint a nemdiplomások, kevesebb a gyakorlati, technológiai ismeretük, és ami van elméleti, az nagyjából 10 év távlatában hozHATJA őket egálba. Persze ha szorgosan képzi magát ezalatt az idő alatt.

Nekem pont az a gondom, hogy erre érzem azt, hogy még szeretném is...

Az elmúlt kb 1 évben is folyamatosan olyan dolgokkal találkoztam, ami új volt számomra.

Most érzem azt, hogy az egyetem az utolsó esélyem tovább fejlődni és pótolni dolgokat.

Vagy Te 80% milyen iskolára gondoltál?

Az OKJ szrt se ér, szerintem a bootcamp zöme se, de győzz meg.