Linux alatt lehetséges telepíteni/eltávolítani programokat anélkül, hogy a terminált kelljen használni? Vagy anélkül nem is lehet létezni Linux alatt?

"egy mappát nem tudtam másolni mert védett volt a jogosultsága"

Ezért használnak elsősorban Linux alapú OS-eket szerveren. Nem véletlenül lett úgy kitalálva, ahogy. Ha nem érted a célját és az egész megközelítést, akkor először ennek olvass utána. Ne Win-ül gondolkozz, hogy admin vagyok, mert így a legkényelmesebb, nem is kell tudnom a jogokról, hanem Linux-ul, hogy júzer vagyok, és ennek megfelelően kell eljárnom.

„Igen, tudom, és szerintem pont ez az egyik legnehezebb része az áttérőknek, hogy nem "Windowsul" kell gondolkodniuk.”

Ez rendkívül frusztráló lehet mindazok számára, akik meg vannak győződve arról, hogy csak egyetlen igaz út létezik, és azt történetesen éppen a Microsoft járja. Mások viszont joggal várhatják el, hogy ne ugyanazt kapják, ha már egyszer váltottak. De hadd térjek vissza az egyik kedvenc vesszőparipámhoz: Átlagos felhasználói szinten vajmi kevés a különbség a két rendszer használatában. Jó, azon lehet vitatkozni, hogy telepítéskor egy letöltött exe (msi, stb.) elindítása, egy programnak a szoftverkezelőből való kiválasztása, vagy három rövid, egy perc alatt megtanult, unalomig ismerős sor begépelése a nagyobb emberpróba, de véleményem szerint egyik sem igényel 80 fölé lendülő IQ-mutatót. Ezen túl viszont ne tegyünk már úgy, mintha a Windows-felhasználó, úgy általánosságban, tisztában lenne a rendszer működésével, legalább azon a szinten, hogy beleakadjon a linux tényleges és lényegi eltéréseibe. Egyszerűen programokat indít, használ, és zár be, de ezt a linuxon is ugyanúgy megteheti. A görcsöt inkább az okozza, hogy a linuxos programok jó része láthatólag nem ugyanaz, mint amit ő megszokott, és el sem tudja képzelni, hogy azok éppolyan kényelmesen használhatók, sőt, észre sem veszi, hogy ezek felszíni, érdektelen eltérések. Én egyébként könnyen beszélek, hiszen már Windowsban is csupa szabad programot használtam, amivel óhatatlanul együtt járt az a tapasztalat, hogy a programok sokféle módon és erőteljesen eltérhetnek a „mindenki által használt” trendi szoftverektől -- és legkivált a hitvány beépített programoktól. Eközben mások meg már a Start gomb eltüntetésének kísérletet is égszakadásként élték meg, hiszen a saját bálványuk döfte őket hátba a megszokott ügymenettől való jottányi eltéréssel. Én mindezek miatt úgy érzem, hogy az igazi törésvonal nem a két rendszer határán, a „windowsul” vagy „linuxul” gondolkodók közt húzódik, hanem a készbe beleülő és arra kötelező szabványként tekintő, illetve a feladatnak megfelelő szoftvert kereső felhasználó között -- ez két nagyon különböző típus, de terjedelmi okokból hadd mellőzzem el az ezt illusztráló példákat. Az már a habitusukból adódik, hogy linuxra kerülve az egyikük sokkoló „logikátlan baromságnak” (idézet a családom tagjától) látja az általa egyedül természetesnek és kizárólagos érvényűnek tartott programkészlettől való eltérést, míg a másik magától értetődő könnyedséggel igazodik el az új környezetben. Ennek megfelelően alighanem a Benko-paradigma sem mindenkinek jön be: Van aki azt szeretné, hogy a linux észrevétlenül, az ő windowsos lelkét cirógatva csábítsa el, míg apránként megszereti. Azonban szerintem a Mint -- még a tisztesség határain belül -- éppen ezzel kísérletezik, és lám, mi a vége: A törleszkedésnek köszönhetően már bosszantónak találod, hogy a logikája nem pontosan azonos a Windowséval. Ennél akkor már többet ér az egyenes beszéd: Ez egy másik rendszer, ugyanúgy megtanulható, mint amaz, leszel szíves megtenni. Mellesleg nem nulláról indulsz, az ott szerzett tudásod java része minden további nélkül hasznosítható.

"Azt hallottam, hogy Linux alá vírusirtó nem szükséges, mert alig vannak rá vírusok. Igaz ez?"

Én azt mondom, hogy nem kell Linux alá vírusírtó, más pedig azt mondja, hogy kell, mert bár a Linuxod nagy valószínűséggel nem fog megfertőződni, de attól még egy mástól kapott pendrive-on, e-mailben, vagy bármilyen egyéb módon lehetsz vírushordozó.

Mi, Linux felhasználók sem vagyunk egyformák, sokszor eltérő álláspontot képviselünk.

A nyílt vs. zárt forráskódú szoftverek biztonsága ill. hibaaránya egy régre visszanyúló vita tárgya, és ebben is eltérő nézetek uralkodnak. Egyesek azt állítják, épp azért lehet biztonságosabb ill. hibamentesebb egy nyílt forráskúdó szoftver, mert a kódba bárki betekintést nyerhet ("sok szem látja", "manyeyeballs-érv"), és bárki segíthet a hibák javításában. Ebben is van igazság, de ennek ellenére láttunk már évtizedes bugokat felszínre bukkani népszerű open source szoftverekben.

A másik oldal statisztikája, a zárt forráskódú szoftverek hibaaránya sem jobb, bőven akadnak azokban is ősrégi, és sok embert érintő, akár komoly kárt okozó, katasztrofális hibák is.

Amíg valaki formálisan be nem bizonyítja, hogy melyik oldalnak van igaza (tudtommal erre még senki sem vállalkozott), addig ez a vita folytatódni fog.

A biztonsági rések keresése pedig nem úgy folyik, hogy a gonosz hacker nekiáll nézegetni a forráskódot, majd egyszer csak talál egy rést, és felkiált örömében. Aki hibát keres, az először a tipikus módszerekkel próbálkozik, majd megpróbál minél többféle, akár extrém inputot beadni a programnak, majd jönnek a kacinfántosabb módszerek (pl. code injection), és közben figyeli egy debugerrel a program reakcióit.

A nyílt forráskód adott esetben akár félre is vezethet, ugyanis a kódot szemlélve egy adott ponton úgy sejtheted, hogy ott van egy biztonsági rés, miközben nem veszel észre egy valódi, de kevésbé triviális hibát, és egyszerűen elsiklasz felette.

Sok esetben pedig a forráskódban nincs is hiba, míg a lefordított binárisban van. Ez a fordító bugjára vezethető vissza, és ez pont egy olyan hiba, amit a forráskódot nézegetve sosem találnál meg.

A forráskód ismerete és a szoftver sebezhetősége között nincs összefüggés. Jó példa erre a régi nevén TrueCrypt, manapság VeraCrypt néven futó titkosítóprogram, ami nyílt forráskódú ugyan, de - amennyire tudjuk - még az FBI-nak sem sikerült feltörnie.