Linux alatt lehetséges telepíteni/eltávolítani programokat anélkül, hogy a terminált kelljen használni? Vagy anélkül nem is lehet létezni Linux alatt?

Milyen Linuxod van?

Szokott lenni szoftverközpont, ott lehet telepíteni és eltávolítani.

A csomagtároló beállítását megúszhatod, ha letöltöd a csomagot (telepítőt), és csomagkezelővel telepíted.

A terminál használata részben szükségszerűség (nem minden Linuxnak van grafikus felülete, és sok grafikusfelület van), részben csak így tudom, tehát így segítek elv, részben pedig kultúra. Ezt meg kell szoknod.

„Pl. a Javaból is többet találtam.”

Ööö... ez mire érv? Ha ott nem egyértelmű, melyik kell, akkor terminálban sem az. Ha meg a terminálban igen, akkor azt válaszd a szoftverközpontban is.

„azt vettem észre, hogy egy átlagos program telepítése az esetek nagy részében nem megoldható terminál nélkül.” „ahogy észrevettem, Linuxon létezni sem lehet nélküle.”

Valamit nagyon benéztél, pont Minten általában nem szükséges a terminál a telepítéshez/eltávolításhoz. A parancssoros telepítés azért használatosabb a bemutatókban, mert az több disztróban is érvényes, általános megoldás. Egyébként meg ciki ide, irritáció oda, ki tudja, talán nem maradsz örökre kezdő, és akkor milyen jól jön majd, hogy van egy hasznos és hatékony eszköz a kezedben, amit akár használhatsz is, ha kedved tartja...

A Linux sajátossága, hogy kvázi mindenre több alternatíva létezik. Pl. létezik egy tucat asztali környezet, eltérő megközelítésekkel, eltérő segédprogramokkal (beállítások, fájlkezelő, szövegszerkesztő stb…). Az egyik a Windows vonalat viszi tovább – alsó tálca –, a másik Mac-es érzetet kelt – közös felső menü –, van, ami meg teljesen különbözik mindezektől. Van, ahol van valamiféle csomagkezelő, de mindegyikben más. Van, ami meg annyira egyszerű és/vagy kiforratlan, hogy csomagkezelő sincs benne. Kb. úgy, ahogy Windows alatt van Internet Explorer/Edge, van Firefox, van Chrome, van Opera, Vivaldi, Maxthon stb… Vannak hasonlóságok, meg lényeges különbségek is.

A disztribúciók között is vannak különbségek, elérő csomagkezelővel rendelkezhetnek – bár a Debian alapú rendszerek terjedtek el jobban –, és ezen belül eltérő csomaggyűjteménnyel. Lehet, hogy az egyikben benne van egy adott szoftver legújabb változata, a másik csak a már kipróbált, a helyét megállt és/vagy hosszú támogatást élvező programokat veszi fel, és ott egy régebbi verzió van, a harmadik disztróban meg nem vették bele az adott szoftvert.

Sőt, ha értesz hozzá, te is összehegeszthetsz egy saját Linux disztribúciót, a saját alapértelmezett programjaiddal, a saját csomagkezelőddel, gyűjteményeddel.

Valami viszont közös, mindegyikben: el lehet érni valahogy egy terminált. Ha mindenki által használható telepítési útmutatót akarsz írni, nyilván azt írod le, hogy terminálból hogyan kell telepíteni a programot.

Ez ilyen. Aki csak böngészni, videót nézni, szövegszerkeszeni akar, annak elég egy alap Linux telepítés. Aki már kicsit mókolni akar, annak meg valamennyire ismernie kell a rendszer működését, és bizony néha-néha elő kell vennie a terminált. Egyébként ha valaki ért hozzá, nagyon ütőképes eszköz tud lenni. Néha sokkal gyorsabban meg lehet valamit csinálni terminállal, mint grafikus kezelőfelületekkel. Persze ehhez nyilván ismerni kell a megfelelő utasításokat, meg nyilván a rendszer működését, felépítését. De laikusként nem kell, viszont szokd meg, hogy néha egy instrukció úgy kezdődik, hogy nyisd meg a terminált. Általában az ilyen leírásoknál nem kell tudnod semmit, csak Copy/Paste módon bemásolni a megfelelő sorokat.

"Nem létezik erre valami egyszerűbb megoldás, mint pl. Windows-on. Ott gyakorlatilag egy átlag felhasználónak soha nem kell használnia a terminált, de ahogy észrevettem Linuxon létezni sem lehet nélküle. Ez elég ciki"

Kérdező, muszáj tisztázni valamit: A Windows-nak szerves része a grafikus felület. A Linux önmagában egy kernel, az erre épülő op.rendszerek (disztribúciók, disztrók) pedig sokkal modulárisabbak, nem részük ilyen szorosan a grafikus környezet. Ez azt jelenti, hogy egy alap Linux rendszernek (pl. Debian) általában nincs is grafikus környezete, de telepíthető rá. A Linux Mint grafikus felülettel rendelkezik, mert a készítők azzal együtt adják, összehangolják őket, de attól még nincsenek összenőve. Emiatt a Linux rendszerekben a terminál a közös pont, ami mindenütt működik. A Linux alapból hálózati op.rendszerekhez készült kernel, főleg szerverekhez. Így már talán érthetőbb, miért fontos a terminál a Linux disztrókon, és miért hanyagolja mindenki (még a MS is) Windows-on. Ennyit arról, hogy mi a ciki.

"Miért jó ez?? Engem baromira irritál..."

Pszichés ügyekben nem tudok tanácsot adni, de ha azt a pár apt utasítást sem tudod és nem is akarod megtanulni, akkor bizony a Linux nem a te világod. :(

Ezért mondom, hogy a Mint/*buntu/whatever nem való kezdőknek. Egy rendes Debian, Arch vagy Slackware megadja az alapokat, hogy ilyen hülye kérdéseket ne kelljen feltenni.

Lehetséges feltelepíteni, csak éppen akkor 136-szor olyan hosszú lesz a leírás, és egy csomó felesleges mókolással jár. A 136 nem hasraütésszerű szám, ennyit dob ki a grafikus felületek gyűjteménye ( [link] Ebből kellene kibogarászni a neked tetszőt.

A Linux ugyanis réteges felépítésű, ennek köszönhető a robosztussága. A grafikus felület egy külön réteg, a felhasználói réteg felett/alatt/mellett, erre ül rá az ablakkezelő meg a desktop kezelő. Cserébe ha az X beszarik, csak simán lecsapod, és mész tovább. A windows esetén a GUI a kernel része, szóval ha befosik, akkor, hacsak nem kezelik kernelszinten, minden befosik. (Bár lehet, hogy újabban már nem így van, majd szakértők felvilágosítanak.)

Másrészt a terminál rengeteg eszközt nyújt, amire GUI esetén reményed sincs. Például a hibacsatorna figyelése és kezelése. Vagy a kimenet alapján újabb programok indítása.

Én meg pont azt szeretem a Linuxban, hogy parancssorból szinte mindent meg lehet csinálni. Windows esetén a programtelepítés valahogy így néz ki: böngésző elindít -> googlebe program neve beüt -> enter -> programot megkeres -> letölt -> telepítő elindít -> next -> next -> finish.

Linuxon: sudo apt install mc, és van egy fájlkezelőm.

Milyen programok nincsenek benn a gyári repoban?

Én Debian Bustert használok, az "apt install java-common" vagy az "apt install default-jre" paranccsal felmegy a komplett Java, de ha Synapticban rákeresek arra, hogy "java", akkor is kidobja.

Ubuntuban is ugyanígy megy. Ha szoftverközpontban rákeresel, neked mit dob ki? Tudsz róla képernyőképet mutatni?

Egyébként a parancssor nem ciki, hanem egy nagyon hatékony eszköz.

A cégnél Windows Small Business server van, aminek a default backup programja nem tud hálózati meghajtóról menteni (ha subst-tal vagy mklink-kel becsatolod a meghajtót, akkor sem). Ilyenkor két lehetőséged van: vagy rászánsz néhány órát, és keresel olyan programot, ami az és úgy tudja, ahogy neked kell, vagy fogsz egy rsync-et/rclone-t, írsz köré egy kis szkriptet, berakod task schedulerbe, és kész az automatizált mentés.

Nyilván, ha tudod, melyik program képes erre, azzal is meg tudod csinálni, de nekem azért vannak ellenérzéseim a grafikus felületű, zárt forrású, noname gyártóktól származó, reklámokkal ellátott, sok esetben bloatware szoftverekkel szemben. Sokkal jobban szeretem azt, ha van egy célspecifikus kis program, ami csak egy adott feladatot tud (de azt jól), és a többit én teszem hozzá. Fogom az alkatrészeket, és összedrótozom úgy, ahogy jónak látom. Ez az, amit parancssorban ill. szkriptben nagyon szépen meg lehet tenni, egy grafikus felületű program viszont egy zárt egységet képez, az opciók be/ki kapcsolásán kívül nem nagyon tudsz mit csinálni vele, és a legritkább esetben köthető össze más programokkal.

A másik eset, ahol a parancssor ugyancsak nagyon jól tud teljesíteni, azok az ismétlődő feladatok. Sokszor van olyan feladatom, hogy pl. párszáz PDF-ből ki kell szedni a bal felső sarokban lévő adatokat (név, cím, stb.). Emberi idő alatt ezt nem fogod megcsinálni grafikus programmal, viszont egy egysoros kis paranccsal simán megoldható (a tabula-java nevű program képes adatokat táblázatszerűen kinyerni PDF-ből és elmenteni többféle formátumban), egy óra alatt megvan az egész.

Vagy pl. logó felhelyezésre több képre (imagemagick), ismert felépítésű szöveges fájlokkal való manipuláció, stb., mind megoldhatók parancssorból.

Az utóbbi évtizedben a Microsoft is elindult azon az úton, amin a Linux a kezdetektől fogva jár. Mindenféle egyedi telepítő helyett elkezdték az MSI/MSU formátumot propagálni (mint Linux disztribúciókon a deb, rpm, txz, stb. csomagok), készítettek függőségek kezelésére képes, parancssoros csomagkezelőt (mint Linuxon pl. az apt), van grafikus felületű áruházuk, és ami a legfontosabb, elkészült a PowerShell, ami ugyanúgy egy nagyon hatékony eszköz, mint Linuxon a különféle shellek (mint pl. a bash).