Mi kell ahhoz hogy jó informatikus legyek?

"De már bocs,de ha neked is lenne sok gondod,te is be gőzölnél és lenne 5 perc dührohamod.."

Ne is haragudj, de 50 elmúltam, éltem a kommunizmusban, és szerintem picikével több szart láttam és átéltem, mint amit te a körülbelül 16 éveddel.

És ezek ellenére is tudom magam türtőztetni, nem kezdek hisztizni, fröcsögni, törni-zúzni-toporzékolni ha valaki csúnyán beszél velem egy anonim weboldalon az interneten.

Neked komoly mentális problémáid vannak, a dühkitöréseidet kezeltetni kéne. És ezt most abszolút segítő szándékkal írom. Fordulj pszichiáterhez, mert amit te itt előadsz, az nem normális, és akkor sem lesz az, ha minden hozzászólásodban elmondod, hoyg szerinted mindenki olyan mint te.

Nem, nem vagyunk.

Az a baj, hogy először vérig sértesz egy csomó embert, majd utána bocsánatot kérsz, és el város, hogy úgy csináljunk, mintha mi sem történt volna.

Ez nem így működik.

Ha én elmondalak utolsó ostoba senkiházi szutykos szarcsimbóknak, majd azt mondom, bocsánat, akkor jóban leszünk? Ugye, hogy nem?

Nem azon kéne gondolkodnod - főleg nem utólag - hoyg hogyan kéne viselkednie annak aki ideges, hanem nem kéne idegesnek lenned.

És főképp nem kéne okot adnod arra, hogy itt "cikizzenek".

Itt senkit nem érdekel a te magánéleted, nem is tudunk róla semmit mindaddig, amíg ki nem teregeted nekünk. Nem mintha kíváncsiak lennénk rá.

Mi itt egy kérdést látunk, és a kérdés, illetve a feltételének módja alapján fogunk képet alkotni rólad, illetve válaszolni.

Ha egy értelmetlen, ám helyesírásilag finoman szólva is kifogásolható kérdést látunk, akkor nem fogjuk azt gondolni, hogy a Tudományos Akadémia tagja fordult hozzánk.

És tudod mit?

Most bocsánatot kérek az eddig elhangzott összes téged ért bántó hozzászólásért, valamint az elkövetkezőkért is. Úgyhogy innentől egy rossz szavad nem lehet!

Sok sikert kívánok Neked hozzá, remélem sikerül, és sikerülhet is, főleg ha vannak olyan hajlamaid, hogy szereted a matematikai kihívásokat.

Nekem vannak komoly gondjaim, személyiség terén, pszichológiai dolgok terén is, figyelemzavarok is, meg más hétköznapi téren is.

A programozásban szerintem az a jó, hogy többé-kevésbé van tér a hiányosságok kompenzálására. Szerintem ez a poszt amit feltettél, ez igen jó kérdés, és ez egészében véve valóban fontos és összettett téma.

Azt hiszem az a válasz, hogy nagyon sok minden függ a konkrét személytől, esettől. Mindenesetre azt hiszem, szinte akakármilyen fajta szmélyiségzavarokkal közdő emberből válhat jó programozó adott területeken, ha lehetősége van arra, hogy egyes hajlamait az adott területetn kibontakoztassa, és azzal más hiányosságokat kompeználni tudjon.

Neurotikus vagy szorongásos vagy figyelmezavaros személyisgzéavarok szerintem jól kompenzálhatóak, amennyiben az adott személy képes kihívásokat látni bizonyos részletdolgokban, akár kisebb részterületeken is.

Nekem gondjaim vannnak általában azon a téren, hogy jól, reálisan átlássak dolgokat. Egyes részletek időről időre képesek hosszú ideig megragadni engem.

Általában szeretem a jólformalizált területeteket. Haskell programozással 2004 óta fogalkozom, Agdával kb. egy éve. Azért maradtam meg mellettük sokáig, mert kihívást jelentettek. nem tanulok gyorsan, lassan értek meg dolgokat, viszont egyes dolgok képesek folyamatos kihívást nyújtani, így az évek alatt lassanként el tudok mélyedni bennük.

Bizonyos értelemben jobban érdekel a matematika, mint a programozás: a programozás számomra inkább olyanféle szerepet hordoz, hogy afféle ruhát vagy külsőt ad a matematikának. Agdában most sikerült végre bebizonyítanom, hogy 2 + 3 = 3 + 2 ... na jó, a viccet félretéve most sikerült bebizonyítanom, hogy a természetes számok kommutativitása mint általános tétel is levezethető a sima induktív defnícióból a függő típusokat ismerő funkcionális programynelvekben a típuslevezető által akár fordítási időben is. Ez persze nem hasznos eredmény önmagában most e pillanatban megélhetési szempontból, de majd egy későbbi ütközésvizsgálatos levezetéses tervezett projektemben jól jöhet még , hogy tesztelés mellett a fordítási időben a típusokba közvetlenül beépített tétel-invariánsok is óvják a program konzsiztenciáját. Egészében véve a Martin-Löf típusrendszer jó dolog, kihívások terén is, a Haskell mélyebb megértése terén is, annak ellenére is, hogy a haskell csak részlegesen és szakaszosan épített be magába dolgokat e teljes típusrendszer részleteiből.

Kategóriaelméletnek az elmúlt években tucatszor mentem neki, mindig félbemaradt, de mostanában lassanként kezd neki is lenni egy kis ,,húzása'', vonóereje. Gyakorlati munkákkal nem állok nagyon jól, elkészült egy ütközésvizsgáló kis alkalmazás (alaprajztervező grafikus editor ürögyén), meg egy kisebb kliensprogram egy wikpédiás web-apihoz, amit inkább csak egy techológia gyakorlására írtam.

Az időt rosszul kezelem általában is, ez sok nehézséget okoz.

Most épp elmúlt hetekben meg épp sok HTML doksit kellett megírnom és jól jött volna egy automatikus tartalomjegyzék-generáló segédprogram (ami a <h1>, <h2>, <h3> ... szakaszcímekből a megfelelő <ol> ... <li></li> ... </ol> listát legenerálja tartalomjegyzéknek, természetesen hierarchikus, ,,nested'' formában, és automatikusan linkelve is szakaszra ugró linkekkel).

Kíváncsiságból megírtam e célra egy ilyen segédprogramot AWK-ban, afféle állapotautomataképnt megvalósítva, állapotátmeneti automatát tervezve reguláris kifejezésekből és afféle regiszer-szerű állapotváltozókból. Aztán amikor ez megvolt, ennek mintájára írtam egy műkődésre nézve teljesen ugyanilyen másik segédprogramot is, de azt már sed-ben, ami egy jóval egyszerűbb, de elvileg még mindig Turing-teljes nyelv (afféle assemby-nek számít a regexpes szövegfeldolgozás terén). Kívncsi voltam, hogy lehetséges-e. Sikerült is végül, de a dologgal elment az egész hétvége, ez egészében véve az eredeti feladattól jócskán vitt el időt, de sokat tanultam az állapotgépekről is, meg a sed assemby-szerű, regisztereket (hold space) és feltételes ugrásokat tartalamazó mininyelvéről is.

Csak példa volt, az efféle kissé fegyelmezetlen barangolás megítélése elég összetett. Munkafegyelem szempontjából persze az ilyen elkalandozás lehet végzetes, sok esetben okozhat végzetes kicsúszásokat, bár időnként meg jót tesz a perspektíávának, lehetnek hosszú távon motivációt nyújtó előnyei is. Igyekszem az idő beosztásával valamelyest egyensúlyban tartani a dolgokat, ez nem mindig sikerül azért.

Hogy hogyan fog sikerülni ez az év, azt nem tudom. Lehet, hogy az elmúlt években túl sokat tettem föl specializált, szűkebb körú dolgokra, de ez majd kiderült az elkövetkező hetekben.