A horgászásnak van értelme azon kívül,hogy a természetbe van az ember?

Régebben én is értelmetlennek tartottam, hogy valaki kiül a vízparta, elcseszi a fél napját,esetleg hazavisz 1-2 kg. halhúst, ellenben elkölt etetőanyagra több-tízezer forintot szezononként.

Egyszer kipróbáltam, és elkapott a gépszíj engem is. Olyan helyeken jártam, amikről nem is tudtam, olyan arcát mutatta meg a természet, amit még nem láttam. Az első nagyobb ponty fárasztásakor, amikor bevágtam neki, és éreztem azt az ellenállást, pótolhatatlan érzés. Felhorgad az emberben a vadászösztön, ami minden kisfiúban benne van. Emiatt meg tudom érteni a sporthorgászokat.

Nem vagyok sporthorgász, eszem a halat, egy közepes dévér paprikás lisztben kisütve össze sem hasonlítható a méreg drága halrudacskákkal, de még a hekkel sem.

Azon kívül nincs. És ezt úgy írom, hogy horgászok. Bár azt a nagyon kevés halat, amit fogok, hazaviszem, megesszük.

De a lényeg, hogy kint vagy a víznél, és nézed a vizet, a madarakat, a természetet. Szoktam vinni távcsövet is. Murpy törvénye, hogy amíg a távcsővel valami madarat nézek, addig lesz kapás.

A másik jó buli, kora hajnalban kimenni kajakkal pergetni. Bár idén nyáron csak méreten aluli balinok jöttek, de láttam csomó jégmadarat, és tudom, melyik fán alszik az ölyv, hol a hódvár, hol szeret a kócsag halászni.