Futók! Milyen tempóban fussak le 2KM a versenyen? SOS

Ezt neked is kell érezned, ezt csak arra mondom, hogy nem biztos, h az a taktika amit én szoktam választani az neked is jó lesz, szóval a legjobb mindig, ha minél többet edzel, gyakorolsz, versenyzel és akkor kialakul az erőd és a stílusod is. De azért megosztom. Én régen mindig bekezdtem az elején, és igazából ahogy változott a stílusom, úgy ez mérséklődött, de ez a stílusjegy mindig megmaradt. Szeretem az elején felverni kicsit a pulzusom, és inkább mindig egy jobb tempóra presszionálom magam, és inkább essek vissza, mintsem ne tudjak már váltani. Mert igazából én mindig azt tapasztaltam magamon, hogy pl. 16os tempóval is szenvedek, de onnan már lehet nem fogok 17re váltani, 18ról viszont nyugodtan leeshetek, majd erőszakolom magam, h ne történjen meg. Szóval nem azt mondom, h kezdj be, mint az állat, de én mindig 1-2 km/h-val gyorsabban kezdek, annál, mint amire reálisan kb. számítok magamtól. Szóval ha tudom, h 17t megtudok csinálni, akkor 18 felett kezdek, és majd szépen leesek max. 17 alá. A másik amit szoktam, az-az, h leosztom periódusokra a távot. Nem erőltetem, h végig ugyanúgy menjek, h ami a csövön kifér, néha belekényelmesedek egy 95%os tempóba, mondjuk úgy, h követek valakit, akinél tudom, h maxon is csak picit lehetnék legfeljebb gyorsabb, kicsit összeszedem magam, és utána váltok egy picit, épp hogy, és futok pár száz méter nagyobb tempóba, mondjuk egy 0,5-1kmh-val. Így én úgy érzem jobban tudok regenerálódni, verseny közben is, mint ha csak végig nyomnám amit tudok. Nehéz elmagyarázni, mert alapvetően úgy állok hozzá, h nyomom amit tudok, meg gyorsabban kezdek, de ha leereszt a tempóm nem pánikolok, hanem ilyenkor osztom be periódusokra. Aztán a nagyon fontos periódus, mondjuk 2km-nél, úgy az utolsó 300. Én nem vagyok olyan végén sprintelős, vagyis inkább itt is a presszionálós módszert alkalmazom. Már elkezdek 300nál, nem totál sprintelni, de tempót váltani, ezzel eltelik mondjuk 80-90 méter, aztán a következő 60-70re kicsit visszakényelmesedek az előző tempómra, de utána a végső 150nél váltok egy nagyot, itt már maxon sprintelek, és általában nem bírom végig a 150t már sprinten, de direkt azért választom, mert ha az utolsó 50 előtt kifulladok, akkor azt már nem adom fel, és tudom a csövön nyomni.

Az én taktikám igazából azon alapszik, hogy végig a versenyen kínozzam magam, anélkül, h úgy széthajtanám magam, h lefőne a kávé. Már az elején nagyobb tempóval kezdek, h azt megpróbáljam elbírni, majd tartom, de folyamatosan figyelem, h a magas tempóm közbe, mikor gyűlik fel annyi energia, h tempót váltsak, ha csak 80 méterre is, aztán a végén is már egy hullámba megpróbálom kiadni az energiáim nagy részét, hogy aztán a végén, egy kicsit korábban nyitott sprinttel totál kiadhassam. De ehhez hozzá tartozik, hogy én világ életembe lassú voltam, lehet ha a végén tudnék robbantani egy nagyot, akkor inkább azt próbálnám minél tökéletesebbre belőni, arra helyezném a hangsúlyt, én inkább ilyen tempómenő vagyok, úgyhogy mindig a tudásomnál egy picit feljebb lévő tempókra való erőszakolásban látom azt a pluszt amit a versenybe hozzárakhatok. De egyébként a nagy része erő, ezen nyerhetsz 5-10mpt egy 7 perces versenyen talán, legalábbis én így érzem, szóval, ha mindkét módon nagyjából kihajtod magad, mert persze ha elkényelmeskeded, vagy túlhajtod, akkor lehet több is, de alapvetően ilyen vagy olyan taktika mellett "csak" másodpercek szólnak szerintem, bár ez egy fontos versenyen nagyon felértékelődhet. Ez igazából arról szól szerintem, h fejben, pszichésen tudd magad arra erőltetni, h az utolsó erőt is kifacsard magadból, úgyhogy ez ne üssön hátrányként. Én ezért nem éreztem soha annyira magaménak azt, h tudom, h 17el tudom lefutni kb. és akkor végig az a tempó, mert az elején könnyebb lesz, de aztán nem tudom, h tudom e tartani, amikor kell, akkor lehet automatikusan kicsit belekényelmesedek, nekem erre szolgálnak ezek a kis felrázó periódusok, hogy tudassam magammal mindig, h igen, versenyben vagyok, és már itt is faragni kell a másodperceket, persze nem eszetlenül, amibe belehalok végül. Szóval, ha több van erőnlétbe köztetek a riválisoddal, egy jól választott taktikával se fogod legyőzni, sajnos. Persze a métereket, meg a tempót koordináld magadhoz, mert ami nekem utolsó 350, neked inkább csak 250 lehet, vagy kevesebb. Gondolom 11 perc környékén le tudod futni, én azt elég jó időnek tippelem, ennyi idősen, lányként. Ja, és még az is fontos amúgy, h ezt lehet a versenyszituációtól variálni, szóval a versenyre való mentális felkészülésnek ott van a kulcspontja, h ürítsd ki az elméd, ne agyald túl, ne taktikázd túl, csak ösztönösen, működjenek az automatizmusok, és a verseny közbeni benyomások. Persze kell egy edzés, verseny, gyakorlás, amivel megalapozod a stílust, erőt, akkor már ki fog épülni, a stílus alapja, ami nálam ez, és pont ezért ezt nem kell, vagy legalábbis én nem szoktam túlságosan verseny előtt túlstresszelni, max. előtte átgondolom az alapokat, és utána már ürítek. Mert pld. ha jön egy olyan vetélytárs, aki imád rád kis sprintekkel feljönni, nekem volt már ilyen, őt meg kell próbálni egy erős tempóváltással, esetleg egy rövid max. sprinttel kizökkenteni, és onnan elveszítheti a fonalat. Ha meg valakit hátulról el akarsz érni a végén, lehet nem jó taktika amit mondtam, akkor inkább jobb szépen közeledni hozzá, és az utolsó 50en úgy ledurrantani, h ne tudjon rá reagálni. Egy nagy tempóváltással érkezel meg mellé, sokkal hatásosabb, mintha szép lassan, kimérten. Ilyen tapasztalatom is volt már, épp mezei futásról, akkor ezt a durrantást impróztam, pedig mondom nem vagyok gyors, és meg is lett a 3. hely.

Amúgy nagyjából 7 éve hobbizgatok futásba, inkább magamnak csinálom, egy ideig voltam csak igazolt, de elég szép erőszintre felhoztam magam, az okosan megtervezett edzésterv és pihenés-táplálkozás az alapja annak, h te milyen futó leszel. 19/f