Az rendes dolog, hogy az erősítés, és a verseny szó hallatára rosszul leszek?

sziasztok! Nagyjából negyedikes korombank ezdődött az egész. Ugye, ahogy nemrég kiderült, pajzsmirigy-túlműködésem van.(Aki nem ismeri, csak annyit mondok róla, hogy örökletesen kaptam el, gyorsan, és erősen dobog a szívem egyfolytában, hamar kimerülök emiatt Bármitől, így felsős koromra nagyon keveset tudtam letenni az asztalra.) most nyolcadikos vagyok. Mindig mindenki, és még én is azt hittem, hogy szimplán csak béna vagyok. Mindig mindenben én voltam az utolsó. Gyűlölöm a tesi órát. a Tesi tanárom aki egyben az osztályfőnököm is bele tiport az önbizalmamba. Szószerint leírom, hogy mit mondott: ne csodálkozz, hogy senki ne már veled soha párba, hogyha béna vagy. (Csak én voltam egyedül mindig) A csapatversenyekben is mindig mindent elrontok. Én kezdek el fulladozni először. Amikor pici voltam, én voltam az a kis ugri-bugri fajta, aki mindig hiperaktív volt. most is egyébként az vagyok, de most képzeljétek el, hogy ez a folyamatos fáradékonyságom mellett hogy is fest. ráértek szívesek, adjatok önbizalmat nekem, és nyugtassatok meg, hogy nem vagyok béna. (tudom, hogy nem igaz, de jól esne), esetleg storikat is nagyon szívesen látnék ezzel kapcsolatban:)

A válaszokat előre is köszönöm!