üdv, most 1 hónapja elkezdtem 1 étrendet is követni de az úgy látszik hogy nem fog menni mert nagyon sokat kell sütögetni stb. se én se anyukám nem ér rá nagyon hogy tudnám megoldani az étkezést, hogy minnél gyorsabban fejlődjek?

1. Gyakorlás teszi a mestert. Senki sem főszakács az anyja hasában. Én is azt javaslom, hogy főzz az anyukáddal, és tanulj tőle. Rengeteg recept van a neten, abból is válogathatsz. Nem a legnehezebbel kell kezdeni, hanem az egyszerűbbel, és bele fogsz jönni. Meg kell figyelni, hogy mi az amitől nem ízlik a kaja, és milyen trükkel lehet azt korrigálni. Pl. milyen fűszer hiányzik belőle. Az fontos, hogy inkább sótlan legyen, mint sós, mert utólag sózni könnyebb, mint semlegesíteni.

2. Sportolni valóban nem kötelező, ebben tökéletesen igazad van. Viszont ha nem sportolsz, akkor ne várd el, hogy sportos legyél. Sok zaba sok tévénézéssel párosítva elhízáshoz vezet. Kevés zaba tévézéssel soványsághoz vezet. Persze ez nagy mértékben alkati és egészségügyi kérdés is: van akinek többet kell vele foglalkozni, van, akinek kevesebbet.

Nobel-díjasnak lenni sem kötelező, de aki szeretne egyet, annak bizony le kell tenni bizonyos dolgokat az asztalra.

Persze lehet azt játszani, hogy ilyen meg olyan szeretnék lenni, de inkább kifogásokat gyártok, és sajnálom magam, hogy nem olyan vagyok, de akkor így fogod leélni az életed. Ha megtanulsz áldozatot vállalni a céljaidért, az azért is hasznos, mert emberi tartást ad, és jobb lesz az önbecsülésed is. Sikerélményed csak siker által lehet. Nagy sikerélmény nagy sikernél, kis sikerélmény kis sikernél. Ha semmit nem csinálsz, mert nem kötelező, akkor sok sikerre nem számíthatsz, csak hát az önbecsülésed is olyan lesz, persze mindenki más lesz az oka, mert ha nem a te kötelességed, akkor nyilván másoké.

Általánosságban is javaslom, hogy mindig tedd fel az alábbi kérdéseket:

- Mi a célod

- Reális-e a célod (megvalósítható-e)

- Mit kell tenned hozzá, milyen áldozatot kell vállalni, mikről kell cserébe lemondani, stb.

- Megéri-e számodra a befektetés (idő, munka, pénz, stb.), hogy elérd a célt, vagy sem

Ha ez megvan, akkor alakítsd ki a szokásaidat.

+1 tipp: Ha annyira antitalentum vagy a főzéshez, hogy a virslit nem tudod megkülönböztetni a szalonnától, akkor lehet keresni más megoldást is. Mondod, hogy az anyukád nem ér rá egy órát főzni. Miért nem ér rá? Netán ha takarítanál, foglalkoznál az öcséddel stb. akkor neki is több ideje lenne főzni, de be is segíthetsz neki: a bevásárlás, konyhai előkészületek (pucolás...) időigényes munkák, de nem kell hozzá szakértelem. Ha ketten főztök, tényleg sokkal gyorsabban megvagytok, és akkor talán sűrűbben lesz olyan kaja, amilyet szeretnél.

Persze valóban nem lehet elvárni, hogy kétféle menüt készítsen, mert te most éppen valamilyen étrendet álmodtál meg magadnak, ami a többieknek nem biztos, hogy kívánatos, és azért legyen mindenkinek három fogás...

Szóval valamit mindig valamiért. Ez nem kötelesség, hanem az élet rendje.

Most miért kell így bánni a kérdezővel? Ez nem szép dolog.

Ő nem tehet róla! Mi úgy születtünk, hogy bele tudunk tenni egy szelet csirkét a serpenyőbe, ő meg úgy, hogy nem tud. A genetikáról senki nem tehet. Gonoszak vagytok.