Miért mondják, hogy késő elkezdeni a műkorcsolyát 24 évesen?

Mert a nagy átlagnak nem sikerül rövid idő alatt olyan magas szintre jutni, mint a profi sportolóknak.

Én 16 éves vagyok és 3 éve kezdtem el korcsolyázni, nekem már akkor mondták hogy későn kezdtem el.

Most azt akkarod mondani, hogy 25 évesen megtanultad a tripla ugrásokat? Ezt nem hiszem el, edző vagyok ha ilyen lenne tudnék róla. Szóval mi is az igazság?

Egyébként meg igaz, el lehet kezdni, vannak versenyek is, de profi szintre nem fog eljutni senki aki 24 évesen kezdi.

Ha küldesz egy videót, amin bemutatod a profi ugrásokat, akkor el is hisszük.

Megtanulni semmit nem késő, de hasznosítani már nem fogod ennyi idősen.

A profi korcsolyázáshoz mindennek paszolnia kell. Eleve egy koriskola ahol van száz 3-4 éves jó ha 3-4 aki eljutt odáig, hogy senior szintű korcsolyázó lesz. A korcsolyázás érzékeny sportág, egy ugrás rengeteg apró dologból áll, egy kis hiba és esés a vége. Az ugrás megtanulásakor kihasználják a gyerek fejlődését. Amig kicsi a korcsolyázó, nem fél, könnyebb a testsúlya, alacsonyabban van a súlypontja így könnyebben tanul. A motorika egészen más egy gyereknél, gyorsabbak, könnyebben tanulnak. Plusz nekik szépen kivan építve az út az élsport felé. Egy tehetséges 10 éves már heti 10 órákat edz, a legjobb edzőkkel. Egy 25 éves nem fog ennyi jeget kapni vagy ha sikerül is az éves szinten milliókba kerülne, mert csak a gyerekeket támogatják.

Plusz ilyen korban könnyebben sérül az ember.

Egyébként pont ez a baj, sok hobbi koris csak világbajnok szeretne lenni. Ezek olyan célok amik baromira nem reálisak. Pedig hobbi korisként is vannak lehetőségek, versenyek. Ezekre kellene inkább koncentrálnod, nem a profikra.

Sziasztok! Lehet hogy már halott a téma de azért még hozzászólnék, hátha látja valaki aki releváns.

Hasonló cipőben járok mint a kérdező, eltekintve attól hogy már van pár év utánajárásom, 2 évet jártam is amatőr edzésre és nagyjából felmértem mik a reális célok hobbi műkorisként.

Azonban így is maradt jó pár kérdésem, jutottam zsákutcákba, annyira hogy egy éve fel is függesztettem az edzést. A témában járatosaktól kérdezem: ismertek-e a fővárosban olyan edzőt, aki tényleg komolyan, esetleg több szigorral, valós fejlődési lehetőséggel oktat felnőtt amatőröket? (gondolok itt arra hogy komolyan korrigál, nem dicsér meg ha éppenhogy sikerül valamit megcsinálnom, de bűn rondán? hanem tényleg megtanulhatom hogyan lehet szépen ÉS jól csinálni gyakorlatokat, kezdve az alapoktól)

Elnézegetve a youtube videókat, külföldön azért szép szintre eljutnak akár 30-as, 40-es korcsolyázók is; ott már jobban kialakult a felnőtt korizás kultúrája, gondolom több a lehetőség; azonban egyelőre nem reális az, hogy kiköltözzek, főleg nem csak a hobbim miatt.

A célom mindig is az volt hogy a korcsolyázásom kívülről is szép látvány legyen, amellett hogy én élvezem. És ahogy tapasztaltam (de ez csak egyéni élmény, tényleg nem akarok általánosítani) a hobbi szintű oktatásból ez teljesen kimarad. (pl talán ha 1-2 alkalommal esett szó arról, mit kezdjek a karjaimmal, pedig az sem elhanyagolható. videókból, tutorialokból próbáltam kiegészíteni amit tanulok, de az sosem ugyanaz, kívülről nem látom magam, stb.)

Számomra a felnőtt amatőr versenyek is egy álom, már 10 éves korom óta tudom hogy lecsúsztam az élsportról, de nagyon elkeserít hogy azok alapján amiket tapasztaltam, még az is elérhetetlennek tűnik hogy hobbi versenyző legyek.

(és ezzel nem bántani akarok senkit, csak idő elteltével egyedül találtam magam a komolyabb céljaimmal, ami túlmutat azon hogy heti egyszer jól érezzem magam egy kis rekreációs mozgás keretében - és itt még mindig a hobbi versenyzői szintről beszélek, nem túl a realitáson; 24 éves vagyok, szálkás, izmos, vékony, hajlékony testalkattal, sokak szerint jó adottságokkal)

Szóval tényleg örülnék ha valaki tudna mesélni hogy van-e értelme idehaza taposni ezt az utat, mert gondolkodtam hogy visszamenjek a régi helyre edzeni, mivel azért megfizethető volt, és szinten maradhatnék ha más nem... ellenben a magánórákat nem biztos hogy hosszú távon finanszírozni tudnám. (tanulok még, diákmunkából és ösztöndíjból fizettem az edzést)

De már annak is örülnék ha kiderülne hogy vagy külföld, vagy semmi; mert legalább nem vágyakoznék utána éveken át, időt elvéve a fontosabb dolgoktól.

Szóval kérdező, bocsi az off-ért, elkeseríteni sem akarlak de tényleg nem egyszerű 20on évesen, még akkor sem ha csak felnőtt amatőr versenyző akarsz lenni (kivéve ha az átlagnál jobban keresel és csak magadat tartod el, akkor talán át lehet hidalni az összes olyan akadályt ami előttem még ott van pl. és ezt minden rosszindulat nélkül mondom, nekem pl. jelenleg ez a cél mert imádom ezt a sportot és nem tudnék nélküle élni)

Én korcsolyázom adult szinten, versenyzek is. Edzek is, igaz nem Budapesten.

1. Egy hobbi koris edzőtől ne várd el, hogy szigorú legyen. Ez nem az a kategória. A cél a korcsolyázás megismerése, megtanítása. Felesleges szidni, lehúzni a korist. Különben sem abból tanul az ember, hogy folyamatosan szidják, hogy ez nem jó. Plusz a tanulásnak is vannak szintjei. Tehát lehet, hogy az elején megdicsérik a mondjuk hiányos ugrást, mert akkor még a cél az ugrás tanulása. Később viszont már amikor tudja a versenyző, akkor mondják, hogy egy hiányos..

Ha versenyezni szeretnél, akkor az rajtad múlik, nem az edzőn. Ilyen szinten te magad nevezed be magadat versenyre, ha elakarsz indulni, hajrá. Megkérhetsz egy edzőt, hogy csináljon neked programot, de sokan maguknak csinálják, vagy legalábbis maguk gyakorolják. Ilyen szinten nem feltétlenül van elég jégidő, hogy egy edző folyamatosan ott legyen a hobbi koris mellett. Vagy ha igen akkor az egy vagyon. Tehát neked kell aktívan gyakorolni, tanulni fejlődni.

Nem érdemes bezzeg külföldön dologra gondolni. Az ISU Adulton kb. 28 országból indultak idén és a legtöbb helyen ugyanilyen gondok vannak. Nincs idő, edző és egy vagyon.

Szerintem neked ajánlottam a facebook csoportot, ott van egy Almássy Zsuzsis oktatást azt ajánlom.

Köszi!

Kicsit félreértettél a szigorúsággal, amiről te írsz az a másik véglet. Biztosan velem volt a gond akkor, hogy nem tudtam fejlődni, de azt hittem van egy arany középút, a délutáni baráti összejövetel-hangulat és a szigorú versenyedzés között. Mert amikor jártam, akkor az első verziót éreztem.

Nem is tudnám megfizetni hogy folyton mellettem legyen az edző, ilyen elvárásaim nincsenek. Arra gondoltam inkább, hogy a heti 1-2 edzés alkalmával is sok fontos információ maradt ki, ha valami nem sikerült nem értettem miért, és nem magyarázták el hogy pl. a felsőtestemmel mit csináljak, hanem mindig csak megmutatta, és persze, látom hogyan kell de attól hogy látom hogy az edző meg tudja csinálni, nekem még nem biztos hogy menni fog.

Egy felnőtt máshogy tanul mint egy gyerek, én pl. jobban értek abból ha elméletet is mondanak, de ismételten biztosan velem van a gond.

Nem mondtam hogy 'bezzeg külföld', néhány külföldi adult blogot olvasok, lehet ők pont a szerencsésebbek. Csak annyi, hogy úgy gondolom vannak a hazainál jobb hobbikoris állapotok; de egy szóval sem bezzegeltem.

Tényleg hasznos amit leírtál, bizonyos szempontból, de ne haragudj meg ha megjegyezem, hogy kissé személyeskedőnek és letolónak éreztem a válaszod.

Nyilván azért írtam/kérdeztem amiket, mert nincs meg az információm, ha annyira tudnám, nem szorulnék rá :)

És nem, korábban nem küldött senki semmit itt, de utánanézek, köszönöm.

(és azt azért ne mondja senki hogy mindegy hová járok, ez ilyen magányos küzdés lesz; nem írok neveket, de ahová jártam, akik régebb óta koriztak ott meséltek milyen volt mikor x edző tartotta az adult órákat, és hogy ahhoz képest mennyiben volt más akkor amikor én már oda kerültem.)

De amúgy tényleg, ne haragudjatok, nem akartam senkivel vitatkozni vagy bármi ilyesmi, csak tényleg sokat csalódtam az elmúlt években, ami időm pénzem volt beleöltem, és nagyon szeretném folytatni, csak máshogy mint eddig.

Addig meg nem gondolok versenyzésre amíg úgy érzem hogy még a koszorúm is lehetne sokkal szebb, csak azt már nem piszkálta az edző mert évek óta meg tudom csinálni.

Higgyétek el van olyan ember akit az visz előre ha megmondják, min javítson még. Van más szakmai terület az életemben amit a korival ellentétben nem hobbi szinten űzök, és már a középiskolai tanárom is egyfolytában nyúzott, korrigált; lehet néha zavaró volt, de több eredményt hozott, mintha csak a vállamat veregette volna hogy de ügyes vagyok.

Béke meg minden, felejtsétek is el; Boldog Karácsonyt!