Síelés vagy snowboard?

Én a 30-as éveim végén kezdtem síelni, nekem tanulhatóbbnak tűnt, de a másik érvem mellette az volt, hogy túrázó, hegymászóként komoly korlát volt előttem, hogy nem tudok síelni, ugyanis sítúráuni is elkezdtem tanulni a pályás alapok elsajátítása után.

A túrázó snowboardosok többsége végigmegy azon az úton, hogy akkor felfelé: cipeli a snowboardot és bakancsban megy felfelé -> cipeli a snowboardot és hótalppal megy felfelé, aztán lefelé a hótalpat cipeli -> vesz egy splitboardot, felfelé azzal sítúrázik -> hagyja a fenébe, inkább megtanul síelni.

Én csak síelni tudok, snowboardozni nem, így nem tudom összehasonlítani a kettőt. Viszont korizni is tudok és bizton állíthatom, hogy nagyon más mint a síelés. Ez szerintem ne legyen mérvadó.

Az biztos, hogy ha két napra is mész, több sikerélményed lenne, ha lenne melletted valaki, aki megmutatja mit hogyan csinálj és melletted is marad, kijavítja a hibáidat. A YT videók azok szerintem maximum akkor jók, ha már tudod, hogy kellene és csak csiszolgatni akarod a tudásod.

Én biztos, hogy síoktatót bíznék meg ezzel, pénzért. Ugyanis, ha valaki lesz is veled az ismerősök közül, aki már tud (akár sí, akár snowboard). Ő is két napra megy (feltételezem) és szeretne ő is csúszni. Az oktatás az több órára lekötné, ami neki nem biztos, hogy olyan élvezetet nyújt, mint neked. A másik indokom az az, hogy aki tud, az nem biztos, hogy tanítani is tud.

Én huszon évesen egyszer kaptam lehetőséget 2 napra, hogy síeljek, de a többiek otthagytak párunkat azzal, hogy itt a síléc, itt a domb, gyakorolgassunk. Ők elmentek síelni. Nem jutottam sehová, hisz nem tudtam mire figyeljek, hogy csináljam. Nekem akkor ott elment a kedvem és fél nap után beültem a hüttébe sörözni, másnap már ki sem mentem a pályára. Majd tizenX év múlva a feleségem unszolására mentünk ki megint Ausztriába, de akkor fogadtunk oktatót. Azóta nagy szerelmem a síelés. Azt is meg kell jegyezzem, hogy volt aki nem adta fel azon az ominózus két napos síelésen, és ő azóta síel. Neki tizenX év előnye van velem szemben. Szóval nem reménytelen a segíteség nélküli megtanulás, de biztos, hogy rögösebb az út.

3:

3 napig foglalkozott velem síoktató, már a második napon is le tudtam menni kék pályakon, de csak óvatosan, a harmadik nap végére viszonylag rutinosan lementem. Az ezutáni első egy napomon (hetekkel később) már lementem piroson, a másodikon már feketén is. De továbbra is kezdő vagyok, nem az a nagy kunszt hogy mennyire nehéz pályán mész le, de ha csak a legkönnydbben tudtál lemenni akkor, gyanús hogy rossz oktatód volt. Mert befaralva lassítani nagyon alap skill, aki kéken jól tudja kontrollálni a sebességet, annak némi gyakorlással feketén is megy.

Én végigkoriztam az életemet, meg görkoriztam, az a kettő tényleg hasonlít egymásra, és tizenpár éves korom óta mindig gördeszkára vágytam, de megkaptam, hogy az nem lányoknak való. Pf, bullshit, de akkor még kicsi voltam, hogy nem lázadtam ezért. Mindegy, viszont 12 éves koromban voltam kb. először síelni, és azóta is jó párszor, a snowboardozást viszont csak idén próbáltam először, szóval nekem van némi rálátásom: a síelés tényleg nem sokban hasonlít a korcsolyázáshoz, mert tök más a talaj és a mozdulat, más dolgokra kell figyelni, szóval nem jó az összehasonlítás, és sérülésveszély szempontjából mindkettővel összetörheted magad... :D Sőt, én nem készültem fel neten snowboardozásból egyáltalán sajnos, és úgy, de úgy fájt a farokcsontom a rengeteg popsira eséstől, hogy azt sosem felejtem el, de nem is tudom, hogy hogy védhettem volna ki ezt, tán kismillió párnával a fenekemen kezdve... :D :D :D

Idén áprilisban öt napra mentünk osztrák síparadicsomban barátokkal, amiből igazából négy nap volt csak a havon, hiszen ezek a síparadicsomok persze mindig a világ végén vannak, ugye, szóval az odajutás is elvesz egy fél napot sajnos, én viszont kitaláltam, hogy most kipróbálom a snowboardot is, és két napot síeltem és két napot életemben először snowboardoztam, tehát abból tök kezdő vagyok (és síből is vettem egy órát a biztonság kedvéért, és azt mondta a síoktató, hogy azért kékpályánál inkább ne menjek sötétebb színűre, és bár barátnőm jobban síel nálam, együtt mentünk is olyan helyre, ami magasabb volt kéknél, én minden lejtőn lejövök, mert tudom a határaimat, megvan a síbiztonságom sok év tökölődés után is :D , max. sokkal lassabban, de biztosabban, mint a száguldozós, profi barátaim, általában, de pl. pont így láttam egyszer egy mentőhelikoptert leszállni elém, belegondoltam, hogy úristen, mibe fájhat még maxi biztosítással is szerencsétlen sérültnek egy helikopter oda a hegyekbe! Ja, és egyszer, még száz éve, de tényleg vagy húsz éve ott síeltem, ahol Orbán és a bandája :D , és akkor is egy nálam sokkal jobban síelő barátnőmmel voltam, és mindig elengedtem, hogy menj csak, majd lent a hüttében találkozunk, és persze van síkresz, pl. az, hogy senki se síeljen egyedül, meg ha elestél, minél hamarabb kelj fel, meg ha embert látsz a hóban feküdni, segítsd föl, stb., ilyenek, de így vhogy én a végére mindig egyedül maradtam, és bizony, hogy szépen lassan szlalomozok lefele a barátnőm után, aki látom, hogy már rég elszáguldott, ám egyszer csak látok egy embert feküdni a hóban, és bizony, hogy be is fékeztem, hogy megnézzem, hogy fel tud-e állni, de nem nagyon kelt, épp kereste, hogy ki ő, hol van, mi történt, hol a bot, léc, kesztyű, mittomén, úgyhogy egészen odamentem hozzá, hogy tudok-e segíteni vmit, kérdeztem Ausztriában tőle ékes magyarsággal :D , de ő csak nézett rám, mint borjú az új kapura, aztán leesett a tantusz, hogy tán nem is tud magyarul az illető :D , úgyhogy angolul is megkérdeztem ugyanezt, mire bólogatott a sisakja és a síszemüvege mögül, hogy minden oké, és el is kezdett feltápászkodni, én meg tovább is mentem, leértem a hüttébe, a barátnőm azzal fogad, hogy figyu már, azt beszélik itt, hogy itt van Orbán, és nézd, itt mind a haverjai, bandája, ez pont akkor volt, amikor épp nem volt hatalmon, és míg én hallgatom, besétál a fickó, aki fél perce még a lábaim előtt, alatt hevert, leveszi a síszemüvegét, a sisakját vagy sapkáját, már nem is emlékszem, és ott áll mellettem Orbán Viktor teljes testközelben :D - ó! :D Egyesek rögtön nyalták a hátsóját és körberajongták, én meg arra gondoltam, hogy ó, az a síkressz és az én jó szívem, hogy miért nem léptem a nyakára ott és akkor a sílécemmel, hol lenne most vajon Magyarország...? :D Na, ez nem szép dolog, bocs, mindenesetre így tudtuk, hogy jó helyen síelünk, ha Orbán is ott síelt épp! :D ), és nehéz összehasonlítanom most már abból a szempontból, hogy melyik a könnyebb vagy a nehezebb, de nekem pl. azt kérdezte a snowboard tanárom, hogy gördeszkáztam vagy rollereztem-e valaha, mert arra tényleg jobban hasonlít a deszka, és szerencsére rollerom is volt kiskoromban, és azzal együtt, hogy tényleg egyfolytában leültem :) , és naná, hogy inkább leülős esés, mint előre arccal a hóba :) , pláne a hegynek :) , szerintem én még az első órán lementem egy kis lejtőn egyedül, mármint az oktató jött szembe velem háttal a lejtőnek (de menő! :D ), de engem annyira, de annyira lenyűgözött ez a sikerélmény, hogy lementem egyedül (a kíséretével!!! :D ) az első órán, hogy ez azóta is bennem van, hogy még, még, még snowboard!!! :D :D :D

Ráadásul a snowboard cipő sokkal könnyebb, sokkal kényelmesebb, mint a síbakancs, egy deszka sokkal kényelmesebb, mint két léc, mármint hurcolászni, és arra is emlékszem, hogy olyan, de olyan eszméletlenül menőnek éreztem magam snowboard cuccal kisétálni a hotelből, hogy le is fotóztattam magam rögtön, mert el sem hittem, hogy még én is lehetek ennyire cool! :D :D :D

Ezzel együtt soha nem felejtem el azt a szinte örökre fájó farkcsontot, ami tényleg beárnyékolta a snowboardozásomat, meg azért néha persze előre is estem, szóval a térdem és a tenyerem is bánta, de ezekre szerintem lehet szerválni biztos ilyen-olyan védőcuccokat, bár kérdés, hogy azok mennyire védenek.

Síelni ebből a szempontból könnyebben kezdhető és gyorsan el lehet jutni pl. az én fontolva haladó szintemre, és nagyon, de nagyon egyetértek az oktató szükségességében! Én is gyakran mentem apukámmal és tesómmal a Kékestetőre síelni, és ahogy apukám tanítgatott, hát... :)

Ezen kívül egyikről sem lehet beszélni a hegyre felmenős része nélkül, mert a felvonókat használni megtanulni is külön kihívás. Snowboarddal szerintem sokkal nehezebb, de ez sem feltétlenül igaz tán, talán itt is csak gyakorlat teszi a mestert, pl. csákányos vagy tányéros felvonóból síléccel is simán ki lehet esni, ha nem figyel az ember, de szerintem mégis több snowboardos baleset van, én azt hiszem, mint síelős a felvonókon, bár szerintem ez azért is lehet, mert a snowboard valamivel újabb úri huncutság, mint a sí, és mégis nagyon más, pláne a felvonózás.

Összességében tulajdonképpen lehet, hogy én is a síelést ajánlanám neked kezdésként, vagy hogy úgy mint én legutóbb, hogy oszd fel a napjaidat és kóstolj bele mindkettőbe kevesebb időre.

Egyetértek azon előttem szólóval is, aki azt írta, hogy netről megtanulni bármelyiket is kb. olyan, mint úszni tanulni könyvből vagy netről. Max. elmélet, de gyakorlat nélkül mit ér?

Szóval először szerintem síeléssel kezdd, de lehet, hogy érdemes lehet rögtön első alkalommal a snowboardba is belekóstolnod, ám akkor jól párnázd ki magad, komolyan, tapasztalatból mondom! :)

Érezd jól magad! :)

Síelni az elején sokkal nehezebb. Snowboardozni pár óra alatt megtanulsz úgy hogy ha nehezen is de egy kisebb hegyről már le tudsz csúszni ha nem is épp úgy ahogyan kellene de már lehet sikerélményed.

Síelésnél az első nap még egyáltalán nem tudtam lejönni egyedül a hegyről.

Folyamatosan estem el.