Ez esetben mit érdemes tenni?

Nagyon régen focizok volt ojan időszak, hogy egyre csak fejlődtem és én voltam a legjobb a csapatban aztán hanyagoltam a focit de volt erőm újra kezdeni ezért 3 és fél hónapig csak gyakoroltam és akkor egy ojan szintet értem el hogy az már tényleg nagyon jó volt és ismét focira jártam. A foci volt az életem mindig csak a focira gondoltam semmi más nem érdekelt csakis a foci . Utánna sajnos ismét abba hagytam mivel a csapatból mindig ki közösítettek a többiek beszélgettek egymással elvoltak de amikor épp nem én játszottam csak ültem nem szerettek velem foglalkozni de en akkor vettem erőt és jártam újra de addigra annyi sokat rontottam a focizásomon és én mindig is focista szerettem volna lenni utánna otthagytam újra mivel az edző is azt mondta hogy minek járok én edzésre. Ezt azért mondta mert egyszer mentem egyszer nem és a játékstílusom mindig is más volt mint a többié szerettem cselezni és néha túl sokat cseleztem de azért passzoltam is az edző ezekért mondta ezt. De nekem azóta is ugyanaz az álmom, hogy focista legyek de ojan furcsa érzésem van hogy hiába nem érdemes meg hogy úgyse leszek az én próbálom jól felfogni a dolgokat de nem megy. Ettől van úgy, hogy a sírás jön rám

mit tegyek?