Bicajosok, nem irigykedtek az autósokra, akik a meleg kocsiban ülnek rádiót hallgatva, míg ti szétfagytok kint a hidegben?

Ne feledjük, aki kerékpározik az sportol, még akkor is, ha csak közlekedési eszközként használja a drótszamarat, tehát az ő esetükben boldogsághormonok szabadulnak fel utazásuk közben. Így biológiailag és lelkileg (is) másképp élik meg a közlekedést. Miközben az autót vezető embereket folyamatosan stressz éri, amit tetőz a mozgáshiányuk, amit a vérkeringésük is megszenved. Vagyis nehéz összehasonlítani a kettőt, vagy éppen ezért könnyű. Csupán megközelítés kérdése.

Én erre azt szoktam mondani, jómagan nem autós vagyok, nem kerékpáros vagyok, nem rolleres vagyok, nem tömegközlekedő vagyok, hanem egy ember, aki az aktuális helyzetnek és igénynek megfelelően autóval, kerékpárral, rollerrel, tömegközlekedéssel jut el a céljához.

Miért irigykednék bárkire, aki más közlekedési módot választott, mint én? Feltételezem, számára éppen az a megfelelő.

Butaságnak tartom bevenni, a ma divatos, ugrasszuk egymásnak az embereket a különböző nézeteik alapján helyzeteket! Az internet előtti időkben senkit nem érdekeltek ilyen apróságok, nem agyaltak ennyi felesleges gondolaton. Nem vagyok buddhista, de ha jól tudom, Buddha mondta, nem szabad olyan dolgokon aggódni, emészteni önmagunkat, melyeket nem tudunk befolyásolni, melyek nem érintik közvetlenül az életünket. Manapság viszont folyamatosan gerjesztik az emberek az ellenéteket, szítják a vitákat.

Mellesleg, pro és kontra sem kéne általánosítani és feltételezések szerint csoportokra bontani az emberiséget! Hiszen, nem minden autós kövér, nem minden kerékpáros sportos alkat, nem mindenki önszántából vagy életmódjából adódóan egészségtelen vagy éppen egészséges. Aki egyedül ül az autóba, annak életébe sem látunk bele, ahogy annak sem, aki kerékpárral közlekedik. A legnagyobb kérés, miért kell egymásnak esni ilyen dolgokért? 🤔