Bringások, ki hogy küzd meg a dombokkal?

"Ezzel szember a síkon csak mész, káromkodsz, tekersz és nem haladsz semerre, ugyanaz a kietlen, látánytalan pusztaság van és a szél. Én oda vinném a rabokat vallatni."

Van benne valami. Én a Szentendrei-szigeten jártam így, amikor egyszer egyedül indultam neki. Körös-körül szántóföldek és végeláthatatlan aszfaltutak. Megmondom őszintén, baromira untam. Ha régebben társasággal mentem, jobb volt, elértük Kisoroszit is, még kukoricát is szedtünk (lopkodtunk...), de egyedül az út negyedéig sem jutottam. :( Hozzátartozik, hogy ráadásul viharos szél fújt, egyszer majdnem megborított. Annyira elegem lett, hogy Szentendrétől hazafelé már inkább felraktam a bicajt a HÉV-re... :( (Pedig az Eurovelo6-on szoktam tekerni, mert ott legalább tudok strandolni a Lupa-tóban, meg hangulatos az ártári erdő és a Pünkösdfürdői töltés is szépen meg van csinálva. De most még ez sem volt elég vonzó:()

Én szeretek síkon menni érzem,hogy haladok 25-30 átlagal.

Aztán jön a szembeszél akkor mindent és mindenkit utálok.

De addig jó volt.

A hegyeket meg szeretem,ott születtem,éltem,most siksági sas lettem.

Na akkor ez az útvonal lesz a teszt!

Most még úgy tolod fel. Figyeld meg hogy októberben már úgy fogsz feltekerni hogy még tudnál a kerékpáron lefelé is váltani.

2,5 km-en nincs nagy rizikó. Hosszabb emelkedőknél a technika sem mindegy. A nyeregből kiállás csak a véghajrában segít.

Űlve, alacsony fokozaton, a kormányt kis szélességben fogva. Rá kell érezni.

Ha teheted, nézz gyakran országúti versenyeket. Figyeld a nagyokat, hogyan tekernek.