Bringások, ki hogy küzd meg a dombokkal?

Ne ess kétségbe, a kezdő profi bringásoknak is van amikor egy komolyabb kihívást jelent egy-egy emelkedő, de ezt rendszeres edzéssel le tudják küzdeni.

Amit tehetsz, hogy nem adod fel, csinálod tovább.:) Én edzésképp azt csinálnám, hogy a legmagasabb fokozatra váltanék biciklin, és addig tekerném, amíg csak bírom. De az izületeidre figyelj!

Könnyüre váltok.

Elöl kicsi,hátul nagy láckerekre.

És magamra erőltetem,hogy én ezt mennyire szeretem. Egy idő után valóban megszerettem.

Meg ott a cél:legyőzni a hegyet!

csupa pozitiv dolgot lehet hozza kapcsolni,ha ezekre koncentrálsz akkor nem fog elkedveteleniteni az emelkedő ami csak a kezdet.

Kerékpárral? Alapvetően két eset jöhet számításba:

1. Feltekerek, a túloldalon meg legurulok

2. Kikerülöm

3. Punks not dead

Miért?

Én egy dagadt disznó vagyok, úgyhogy nehezen.

Amit fentebb írt valaki hogy kiáll a nyeregből az nálam 4, azaz négy pedálfordulatig működik, utána behasalok az árokba és a mentők kiérkezéséig ott jajjveszékelek, hogy lőjön le valaki.

Szép lassan ahogy a csiga megy a jégen úgy megyek fel. De a gravitáció meg ugye a nagy hájamat húzza lefelé, úgyhogy lejtőben meg begyorsulok és vissza hozom az elvesztegetett időt.

Én sokkal jobban gyűlölöm a sík utakat! Szerbiában is, meg arra Szeged-Baja-Kiskunakármi környékén is tekertem párszor... alig vártam hogy végre dombot lássak. Főleg amikor szembeszél volt. Az emelkedőn legalább van értelme a mászásnak, mert kiemelkedsz, látod a tájat, és ott a jutalom: a gurulás. Ezzel szember a síkon csak mész, káromkodsz, tekersz és nem haladsz semerre, ugyanaz a kietlen, látánytalan pusztaság van és a szél. Én oda vinném a rabokat vallatni.

Tekerj, erősödj, és menni fognak a dombok is.

1000 alföldi km nem ér fel egyetlen dombos tájas méterrel sem!