Egyeseknek miért fáj az ha valaki komolyan veszi egy hobbiját és költ rá?

Én csak azt nem szeretem amikor valaki úgy beszél a félmilliós csodabiciklikről, mintha azon kívül minden más sz*r lenne és kb. imádkozni kellene tekerés közben, hogy szét ne essen... Én is szeretek biciklizni, de csak hétköznapi szinten, az a célom vele, hogy eljussak A-ból B-be, kint legyen a friss levegőn, tekerjek egyet, felfrissüljek és ehhez nem kell semmilyen hiperszuper kerékpár. Én erre őszintén még a 100 ezret is sajnálom, nemhogy többet. Ki tudnám fizetni, de nekem egyszerűen ez nem fontos, nekem ez nem ér annyit és nem érzem szükségesnek. Viszont mindenki el tudja mondani, hogy amin ülök az egy sz*r meg nem jó semmire, kukába vele. Plusz van egy ilyen "olcsó a drága" és "a minőséget meg kell fizetni" felfogása az embereknek, amit én sokszor nem értek. Nagyon sok hobbim kapcsán futottam bele ebbe, hogy totál kezdők is rögtön a legdrágább cuccokat akarják összevásárolni, mert az a legjobb, minden más sz*r és rá se érdemes nézni, miközben halvány lila fogalma nincsen az egészről, használni sem tudja a megvásárolt eszközöket, nincsen semmilyen tudása, rutinja stb. Ha pedig én azt mondom, hogy nem kell rögtön a csúcsszuper ez és ez, akkor én vagyok a rossz, mert rá akarom beszélni a gagyira meg biztos én sem értek hozzá, mert miért ajánlom azt a vackot. Nekem ezekkel kapcsolatban vannak csak ellenérzéseim. Totál megértem, ha valakinek ez fontos, mindenki annyit költ a hobbijára és úgy eleve bármire, amennyit csak szeretne, ehhez másnak semmi köze nincsen. Ugyanakkor vannak olyan típusú emberek, akiket egyszerűen nem értek.