Thay Won Do (azt hiszem ez egy sparring alapú harcművészet amely az ökölvívás, a karate és a judo egyvelege, ki ksmeri, ki űzi és egyáltalán érdemes ezt művelni? ) utcai harc, önvédelem és versengés a célom?

Jó az ötlet, és szimpatikus az edző srác akit belinkeltél. És jók a versenyeredményei is.

Egyetlen észrevétel, hogy az edzésvideón sok a kalimpálás.

Én egy évig csináltam van belőle egy sárga övem. Gyanítom olvashattad az egyik válaszomban is ahol megemlítettem...

Ez egy küzdősport, köze nincs egy igazi harcművészethez.

Készülj fel, hogy lehet, hogy lehet nagyon megfognak verni ott. Én is kedveltem Béla edzőt, mert nagyon jó fej volt, illetve Kapszulát (a másik edzőmet) De jártak oda akkora paraszt, bunkók is, hogy az valami hihetetlen.

Lehet azóta megszabadultak tőlük, de áhh...

A mozgása nem a legjobb, és hihetetlenül sérülés veszélyes, hiányzik a filozófia ami felkészít mentálisan arra hogy ringbe lépj és ne félj egy pofontól.

Persze ha csinálod vagy öt évig biztos te leszel a terminátor.

Szerintem ne csináld!

Keres egy normális krav maga / ju jitsu edzést ahol van rendszeres sparring heti egyszer egy kis testharc (ne olyat mint én legutóbb); utcára sokkal jobban jársz mint, és azon is van minden. Persze ha mma akkor ez.

Na, mind 1.

Te tudod mit szeretnél. Én nem tanultam meg ettől verekedni csak a strapát kicsit jobban bírom.

Sok sikert! :)

Én évekig (négy-öt) thay won doztam, és nagyon is érdemes, mind utcai harcra, mind önvédelemre (még ha nem is ez a fő profilja, de nekem - lányként - bőven adott elég önbizalmat ahhoz, hogy néha úgy érezzem, hogy várom, hogy mikor támad már meg valaki, hogy kipróbáljam magam...), és a verseny sem a fő célkitűzése, de vannak versenylehetőségek, úgyhogy én mindenképp ajánlom.

Amit az egyik korábbi válaszoló írt, abból pl. igaz az, hogy harcművészethez tényleg semmi köze, ezt kb. még ki is kérik maguknak (már ha különválasztjuk vagy szembeállítjuk a harcművészetet a küzdősporttal, akkor ez csakis küzdősport), a paraszt-bunkók is igaz sajnos (bár ma már én sem tudom, hogy mi van ott, de én is sok tahóval találkoztam anno), de hát nem ismerkedni kell odajárni, és az utcán sem válogatja meg az ember, h ki támadja meg, ezt érdemes észben tartani, az is biztos, hogy régen tényleg általánosnak volt nevezhető az orr- vagy bordatörés edzéseken, később már kevésbé, de én később megértettem és azóta is egyetértek azzal, hogy így lehet gyorsan önvédelmet tanulni, saját bőrön, én krav magáztam is kicsit utána jó pár helyen és unalmas volt a thay won do után, és az is igaz, amit írt a 4. hozzászóló, hogy az biztos, hogy a strapát jobban bírja az ember, de ne felejtsük el, hogy ez minden harcban konkrétan a fele a harcnak, hiszen nem csak adni kell tudni, hanem kapni is, és ez viszont olyan előny, ami azóta is minden területen jelen van az életemben, megtanulni pofonokat kapni, fájdalmat tűrni, szenvedni, megtanulni azt, hogy amikor azt érzed, hogy nem bírod tovább, akkor még kb. három-négyszer annyit bírsz, szóval nagyon is ajánlom mindenkinek és örökre hálás leszek annak a néhány év thay won donak, komolyan!

Mindenkinek ajánlom, komolyan, kortól és nemtől függetlenül!!! (és nem, nem vagyok fizetett alkalmazott ;)

Régebben lehet, hogy így volt, de ez mára már nem igaz. 3 éve edzek Bélánál, mindenki segítőkész volt az elején.

Figyelünk egymásra, nem az a célunk, hogy leüssük a másikat, hanem az, hogy megtanuljuk a technikákat.

Mondjuk ha valaki úgy jön oda, hogy ő bizony itt mindenkinél jobb és le fog minket ütni, az ne csodálkozzon, ha kap egy párat...

Én mindenkinek ajánlom ezt a sportot, jó hangulatúak az edzések, és legalább életszerű szituációkat gyakorlunk.