Miért jobb a küzdősport az utcán, mint a harcművészet?

"Én nem mondom, hogy a ju jitsu jobb, mint a thai box vagy mi egy más, de azt sem, hogy rosszabb, engem csupán ez érdekel, hogy mire föl állítják ennek ellentétét itt mások."

nem tudom ki mondott ilyet én szerencsére nem találkoztam sokszor hasonlóval, általában mikor valaki hasonlót ír meg is magyarázza, hogy azért menjen a kérdező inkább boxolni, mert nagyobb eséllyel talál jó színvonalú edzést ahol legalább megtanul ütni, lesz küzdelmi rutinja stb. ellenben mondjuk egy olyan hm edzéssel ahol teljesen idegen dolog a sparring.

Én még annyit hozzá tennék, hogy kicsit eltértetek a dologtól. Már megint szóba jött az, hogy a magyar színvonal. De itt nem az a kérdés. Illetve itt a gyik-on az emberek (nem fogok személyeskedni, de egyet kifejezetten ki tudnék emelni) általánosságban, világszínvonalon szapulják a harcművészeteket a küzdősportokkal szemben.

Ugyanaz a valaki, akit nem akarok mondani, folyamatosan azt hajtogatja, hogy küzdelmi rutin, harci tapasztalat. Nem! Lehet, hogy van sparring, de hiába, ha nem érnek semmit a mozdulatok!

Aminek nagyon nagy hangja szokott lenni, a szabályok. Én, mint harcművész, kicsit elfogult vagyok, de szerintem jogosan! Az ok: Általában leszólják ezt az indokot, pedig egy természetes dolog. Szóval:

A küzdősportokban le vagy kötve szabályok szerint, hogy mit üthetsz, mert bizonyos pontokat ütni szabálytalan. Míg a harcművészetekben megtanulod a technikát, és azt szabadon alkalmazhatod.

Melyik küzdősportban támadhatsz lágyrészeket? Egyikben sem! Míg a harcművészetekben igen!

Egyébként a jujitsu-t, karate-t, azért nem igazán jó harcművészetnek sorolni, mert a rengeteg verseny és szabály miatt már inkább küzdősportok. De kicsit tovább megyek. Minden ilyen stílus lehet küzdősport és harcművészet is. Egy dolog (pontosabban kettő, ha a filozófiát is különbségnek vesszük) van ami megkülönbözteti a kettőt, ez pedig: a szabályok. Ha egy stílusnál szabályokat mondanak neked (pl. nem üthetsz két ujjal a füle belsejébe) akkor az küzdősport oktatás, míg ha nincs szabály (a technikát úgy alkalmazod ahogy és ahol akarod) akkor harcművészeti oktatás.

És ezért jobb a harcművészet az utcán. A begyöpösödött ökölvívók mindig jönnek a sparring, meg rutin elmélettel, de az nem lényeges.

52 éves vagyok, 11 éves korom óta tanulok harcművészeteket és küzdősportokat, 16 évesen kiutaztam Ázsiába, végigjártam Japán, Thaiföld, Korea és Kína nagy- és kis oktatóhelyeinek nagy részét. Gyakorlatilag erről szól(t) az életem. Tudom mit beszélek!

!Kamlyn - 52/F!

"Én még annyit hozzá tennék, hogy kicsit eltértetek a dologtól. Már megint szóba jött az, hogy a magyar színvonal. De itt nem az a kérdés."

de pontosan ez a kérdés, egy átlag magyar embernek sajnos nincs lehetősége kiutazni ázsiába így semmilyen más módon nem tud közvetlen kapcsolatba lépni egy stílussal csak a hazai edzések által, egyszóval teljesen mindegy milyen pusztító erejű a gyikosrák kungfu ha nem tudod normálisan elsajátítani semmilyen módon, az emberek azt hiszik el amit látnak és amíg azt látják, hogy az xy karatést hülyére veri a szomszéd etnikum 1v1be addig nem is fogja az embereket érdekelni, hogy kínába egy hasonló stílust űző ember a gerincét is kitépné az ellenfélnek.

"Nem! Lehet, hogy van sparring, de hiába, ha nem érnek semmit a mozdulatok!"

De! a mozdulatok igenis sokat érnek, szabályok közé vannak szorítva de még így is 100x többet érnek mint egy olyan mozdulatsor amit sosem tudsz élesbe megcsinálni pont azért mert nem szoktál hozzá ahhoz, hogy az ellenfeled teljes erőből támad téged, lehet velem nem egyetérteni de a szememben az nem harcművészeti edzés ahol minden van a harcot leszámítva.

"A küzdősportokban le vagy kötve szabályok szerint, hogy mit üthetsz, mert bizonyos pontokat ütni szabálytalan. Míg a harcművészetekben megtanulod a technikát, és azt szabadon alkalmazhatod"

alap esetben teljesen egyet értenék csak itt jön szóba az ami szerinted nem része a kérdésnek vagyis, hogy az itthoni edzések igen nagy részén nem tanulod meg használni ezeket a technikákat normálisan.

"Egyébként a jujitsu-t, karate-t, azért nem igazán jó harcművészetnek sorolni, mert a rengeteg verseny és szabály miatt már inkább küzdősportok."

attól, hogy egy hm kibővül védőfelszereléses és szabályok közötti bunyóval még nem jelenti azt, hogy el hagyja a szellemiségét csupán kibővül pár hasznosnak bizonyult dologgal(ami szerintem az egyik legfontosabb is egyben, bár ez csak az én véleményem)

"szabályok közé vannak szorítva de még így is 100x többet érnek mint egy olyan mozdulatsor amit sosem tudsz élesbe megcsinálni pont azért mert nem szoktál hozzá ahhoz, hogy az ellenfeled teljes erőből támad téged, lehet velem nem egyetérteni de a szememben az nem harcművészeti edzés ahol minden van a harcot leszámítva. "

Egy jó harcművészeti oktatóhelyen rengeteg harc van. Megtanulsz egy mozdulatot, majd azt 1000x, vagy akár többször is megismétled, hogy berögződjön, tökéletesedjen. Majd ha van annyi mozdulat a fejedben ami elég hozzá (legalább 50 mozdulat) akkor az oktató ellen harcolsz. Ebből áll egy jó harcművészeti edzés.

"attól, hogy egy hm kibővül védőfelszereléses és szabályok közötti bunyóval még nem jelenti azt, hogy el hagyja a szellemiségét csupán kibővül pár hasznosnak bizonyult dologgal(ami szerintem az egyik legfontosabb is egyben, bár ez csak az én véleményem)"

De igen! Pont hogy elveszti! Ez a lényeg a kettő között. A harcművészeteket régen (gondoljunk csak a muay boran-ra) egy elméletre találták ki, és a shaolin kolostorokban illetve a hagyományos harcművészeti oktatóhelyeken megmaradt ez. A harcművészet 2 dologra van: Önvédelem és gyilkolás. A harcművészeteket (mesébe illően) régen a "gonosz" ellen hozták létre. Ott pedig nem volt az, hogy "kegyes vagyok és életben hagyom", mert újra hátba támadott és te sérültél meg. Ha a technikáddal nem tudnál megölni egy veled egy szinten lévő másik harcos, akkor nem is vagy harcművész. Ez az egésznek a lelke. A harcművészet és a küzdősport között az a különbség, hogy az egyiket életben maradásra, a másikat nyerésre (függetlenül attól, hogy ring vagy utca) használod!

"Egy jó harcművészeti oktatóhelyen rengeteg harc van. Megtanulsz egy mozdulatot, majd azt 1000x, vagy akár többször is megismétled, hogy berögződjön, tökéletesedjen. Majd ha van annyi mozdulat a fejedben ami elég hozzá (legalább 50 mozdulat) akkor az oktató ellen harcolsz. Ebből áll egy jó harcművészeti edzés."

igen tudom, hogy egy jó helyen megtanítanak ezekre csak pl nekem több évbe telt míg találtam ilyet ellenben jó küzdősport edzést elég sokat találtam, ha most valaki kint lakik tiszab4szomf4sza-alsón nem tartom valószínűnek, hogy talál magának mondjuk egy jó kungfu edzést, ellenben elég nagy eséllyel van egy box edzés viszonylag jó színvonallal.

"A harcművészet 2 dologra van: Önvédelem és gyilkolás. A harcművészet és a küzdősport között az a különbség, hogy az egyiket életben maradásra, a másikat nyerésre (függetlenül attól, hogy ring vagy utca) használod!"

attól ha valaki gyakorolja a csukló töréseket és hasonlókat edzés körülmények között még nagyon nem biztos, hogy megtudja csinálni élesben miközben 2x szájba verik, éppen ezeket a helyzeteket hivatott elősegíteni a védőfelszerelésben való küzdelem, hogy legyen az embernek küzdelmi rutinja illetve ne fossa össze magát ha valaki hirtelen felkeni a falra. ez a véleményem szerint hozzá ad az edzéshez és ha ezzel nem is értesz egyet attól még semmiképp nem vesz el a hm értékeiből, nem fognak emiatt felhagyni a páros gyakorlatokkal és ringben nem használható sérülésveszélyes technikák tanításával egyszerűen még pluszba fejlesztik az odajárók képességeit(az meg, hogy ez mennyire fontos véleményünk szerint meg mindegy, mert úgy se tudjuk meggyőzni a másikat az igazunkról)

még szerencse, hogy ilyen sokat utaztál, keletre is, akkor biztos tudod ki Bas Rutten, és talán az angol nyelv sem okoz problémát...

https://www.youtube.com/watch?v=UiiUHFCkoZ0

Szerintem igazából oktató függő és nem stílus függő az, hogy milyen hatékonyan lehet az utcán használni majd azt amit tanul vagy tanít valaki.

Én például Ninjutsuzok, és egyfolytában ugyan ilyen szájkaratés dolgokkal megy a fikázás. Pedig igazából nálunk biztos nem sok mindenki volt ninutsu edzésen.

Aki meg le jött, hogy akkor megmutassa, ő utána már nem dumált többet, és a dojot sem kellett bezárni.

Ettől függetlenül persze ju jitsuban is van gagyi, meg működős. Ez a ninjutsuval is így van. sajnos sok helyen az oktatok csak megvették a rangjaikat. Magyarországon vannak 12-13 danos magukat shihannak nevező emberek. De a szép fekete selyemövükön kívül semmi más nem utal arra, hogy ők tényleg ilyen magas rangúak lennének. És ők tényleg pénzlehúzást csinálnak, meg bűvészkedést.

Szóval a harcművészetet valaki mint művészet kezeli, és akkor egy ilyen társastánc jellegű mozgás lesz belőle, valaki pedig az élet halál küzdelmet igyekszik művészeti szintre emelni, vagyis olyan mélységeiben megismerni, ami nemhogy nem működik, hanem olyan brutálisan hatékony, hogy nem való mindenkinek.

Nálunk az például kiszűrjük az elmebeteg agresszív állatokat, akik rossz dolgokra használnák azt a tudást amit elsajátíthatnak. De a legtöbb helyen alig várják, hogy ezek a típusú emberek jöjjenek és befizessék a pénzt.

Megtanítanak nekik 3 rúgást, meg 4 ütést, aztán küldik őket versenyezni. Ez nem rossz, meg működik az utcán is, de egészen más mint amikor van erkölcs, tisztesség, becsület, na meg filozófia is a dologban. Persze a bűnözőknek erre nincs szükségük, mert képtelenek felfogni.

(Tudom, hogy a véleményemmel sok embert sértek meg, de nyugodtan lehet a dislike gombot nyomkodni, mert tudok még 14% alá is menni. ;) )