Kyokushin Karate vs Wing Chun/Tsun kungfu?

Hmm, az oroszok valahol mindig is kattantak voltak egy kicsit. De jót tudnak táncolni medvékkel!

Ez amúgy jobb videó mint amiket magyar kyoról láthatunk.

Azért érdemi reakció: nem kellene harcművészeteket thaibox szintre lesüllyeszteni. tehát ez kb. ott volt. Kb. mma vagy tb. színvonal, csak védőcucc nélkül (mert az oroszok kemények).

Ebből egy dolog hiányzott: a harcművészet. A keménykedő bunyó megvolt, de arra ott a box vagy a birkózás, ennyi. A karate ennél sokkal erősebb és hatékonyabb volt, hát kínai kungfuból hozták létre.

Nekem ez csak küzdősport bunyó volt, teljesen idegenkedem tőle. Nem puhányok, de csak azért mert oroszországban egy 60 éves asszony is elcipeli azt a farönköt amihez máskülönben 3 amcsi tengerészgyalogos kell.

De ez a videó szerintem nem árulta el azt, hogy a kyo-ban bármi jó is lenne, csupán azt hogy az oroszok állatok. De ennyi erővel az ememások is állatok, azok még véreznek is. Pedig kesztyűcskében ütikegymás arcát, de megütik. A videón egy fröccs vért nem láttam, hát valamit akkor furán csináltak. Ha valakit puszta kézzel vernek, és tudnak ütni akkor ott sérülés van, és látszik. Ők csak küzdősportolgattak, nem értem a fejretérdelést mert amúgy vigyáztak egymásra, tájbox okinawai parasztruhában szivárványszín övekkel, ennyi.

Most egy wingchunos sráccal levelezek éppen..

Ugyan az vonatkozik rá is, mint itt a karatéra. Hatékonyan harcolni lehet.. nem is stílusokat kell egymás elé helyezni. Csak azt mondom, hogy Magyarországon ha megnézek egy karatemestert, (nem 1 danost) akkor az nem mozog úgy, és ha összemérnénk nincs olyan harci hatékonysága (de persze ezt valamennyire össze lehet mérni, és persze én is tudok kemény karatemesterekről) mint egy okinawai, na. És nem csak azért, mert itthon egy edző/mester mondjuk napi 8 órát dolgozik, és mellette tud csak gyakorolni, mert akkor még jó oktató lehetne, max. ő maga egy érthető korlátokkal rendelkező harcművészetet oktatna. Más lenne ha kizárólag a gyakorlással tudna foglalkozni..

De nem ezt látom, szerintem nem is tanítanak jól sok mindent, úgy általánosságban értem, igaz ez a wingchunra is.

Én tartom a meglátásomat, hogy a karate mozgása nagyon droid, nem tesz jót az ízületeknek, és hogy ha valaki éveken át, heti mondjuk 10+ órát gyakorlásra szán, akkor természetesebb és egészségesebb mozgások is vannak.

Például kíváncsi lennék rá az emberek mit szólnak a taichihoz, de igazából nem sok embernek van tapasztalata vele. Pedig ha összehasonlítanák egy taichis mozgását egy karatéssal akkor ég és föld lenne a különbség. Pedig mindkettő jó abban amit csinál, de ezt valószínűleg megtapasztalni kell.

Lehet Okinawában jó..

Én meg nem láttam olyan karatét, ami nem versenykarate. 1.. nem, 2 emberről hallottam a Fővárosban, aki karatézik. Edzésből van vagy 100.

Egyszerűen erre gondolok, van danos ismerősöm, van 5 danos volt mesterem, harcművészetben sokat nem várnék tőlük. Holott mindannyian edzünk, én magam nem vagyok 'mester' fokozatú, hiszen csak gyakorolni és fejlődni akarok, de mégsem hasonlítanám magamat 1-2 danos karatésokhoz. Holott mögöttük már alighanem 5-10 év edzésmúlt kell legyen.

Az a gond, hogy nagyon sokan abban a hitben vannak, hogy a karate, sport. Karate, az önvédelmi fogások százai. Mindig kinevettem azokat, akik a karatet összepróbálták hasonlítani pl a boxal, taiboxal stb. Gyerekek ez nem ugyan az! Karateban igen is meg kell fogni az ellenfelet nem kívülről hadonászni a végtagokkal mint pl a savateban. Pár hónapja olvastam ezt, és teljes mértékben egyetértek vele: "A Seibukai filozófiája szerint a versenyek, valamint az azokra való edzések áthaladási pontok. Más küzdősportokban a Budóval való kapcsolat lezárul az életben egy rövid versenyzői korszakkal, egy meghatározott időszakkal. A Seibukai filozófiája szerint nem kellene, hogy így legyen. Arra van szükség, hogy a versenyzői szakasz végével egyre inkább a testet hosszútávra felépítő edzések épüljenek egymásra. Például: az izomerő, a szív-tüdő kapacitás növelésének, a test edzésének – az euró-amerikai sportos elképzelés szerint – fizikai és életkori határa van. Ez a gyakorlat a Budo félreértésének tendenciája, és igazában ez itt a probléma. Először is meg kell érteni, hogy ha valaki karatézik, az még nem Budo, csak egy euró-amerikai sport saját elmélettel, testépítéssel, szabályhoz kötött viadalokkal. Ez nem több mint karate sport.

A Budo Japán valamint a távol-kelet filozófiája a test átalakításának módja, s mindezen túl a küzdelem módszere, technikája. A Budo az az eszköz, amellyel az élet alkonyáig eddzük a lelket és a testet. Hogy miért? Mert végső soron az önátalakítást és önmegvalósítást célozza meg. De ha a jelenlegi full-kontakt karatevilág állapotát nézzük, akkor úgy gondolom kevés az olyan ember, aki a fenti edzésmódot tanítja. A Seibukai az ifjúkori versenyeken való részvételt és az arra való edzést nem ellenzi, sőt, azt gondolom, éppen ezeken a kihívásokon keresztül van lehetőség egy különösen magas szint elérésére. Ezért bátorítom és támogatom is tanítványaimat a versenyzésre. De! A versenyküzdelmeken való részvétel és az erre A Seibukai karate filozófiája történő felkészülés nem a végső célt, hanem pusztán az edzések egy részét képezi. Éppen ezért fontos, hogy amikor a versenyzői pályafutásunkat befejeztük, a gyakorlás egy másik szintjére váltsunk át. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy sokkal hosszabb idõszak az életünkben az, amely a versenyzéstől való visszavonulással kezdődik, mint az, amit versenyzéssel töltöttünk el. Ezen felül, ha azt tűzzük ki célként, hogy akár életünk hatodik évtizedében is egészséges, teljes értékű emberek legyünk, ezt is elérhetjük a Seibukai filozófiájának alapját képező, az egész életen át tartó Budo napról napra való gyakorlásával." Fekete öv meg a kezdő, tanuló fokozat. Valaki egy vagy két danos, az csak azt jelenti, megtanulta már az alapokat.

Most olvastam el az írásod 1. felét, és azt mondom, hogy maximálisan egyetértek vele.

Komoly ember nem gondolja, hogy a Karate kimerül abban, amit Te sport-karaténak nevezel. Csak éppen amikor karatéval találkozunk, akkor egyszerűen ennyivel találkozunk, a sport-karatéval (90%-ban, amikor valaki tapasztalatokat gyűjt ezzel fog találkozni, ezt fogja megismerni. az mindegy, hogy Mosonmagyaróvár környékén a Shotokan mesternek még csak nem is ellenfél egy boxoló, mert meg sem kell ütnie elég ha alkarral megsuhint egy küzdősportolót és karjaik közti minőségi különbség végett.. ennyi volt a "küzdelem".

Ha ilyen lenne minden karatéjos mester.. :)

"Mert végső soron az önátalakítást és önmegvalósítást célozza meg."

Érdekes, a taoista harcművészetek is. Ezt nevezik fejlődésnek, minden más (amiről Te írsz, a full contact nyugati sport, küzdősport) korlátozott.. De a szellemi fejlődés hiánya előbb-utóbb a testi képességek (ismert) korlátjaival is együtt jár.

De ha megnézünk egy 70 éves taichi mestert (nem tudom japán karatemesterekre is igaz-e) valahogy nem fogjuk érezni a korral együtt járó testi korlátokat.. És bizony ez a szellem felemelése és a test átalakítása, létezik. Csak olyan komoly dolog, és sok munka hogy nem foglalkoznak vele. Előbb meg lehet tanulni jól boxolni és nyerni valami versenyen (3-5 év)

Mint mondjuk háát.. 10 és még több év alatt, elég sok speciális edzéssel egy különleges testet elérni.

Gondoljunk csak a test felkeményítésére, feledzésére, az még nem is olyan nagy varázslat, de mennyi karatéka használja? Mire elér 1-2 danfokozatot? Foglalkoznak ilyennel? Nem, még a fekete övesek is túl hobbisták ehhez, ahogy én látom.

1-2 dan - kezdő

Értem, köszönöm! Nagyon hasznos amiket írsz, én hálás vagyok érte hogy ilyen módon tudunk társalogni! :)