Nektek melyik kungfu jön be a legjobban? Szerintetek melyik a legjobb leghatásosabb? Az igaz, hogy a kungfusok sokkal jobban verekednek mint egy thai-box + stb. boxoló?

Na, akkor én is válaszolok azt itt leírtakra.

1. Tényleg baj, hogy egyszerűen nem engednek semmi újítást a rendszerekbe. Mi az indok? Hogy régen is így tanultak, akkor minek változtassunk rajta? Lehet régen jó volt, de ma már 2014 van könyörgöm. Pl.: még most se értem, hogy ahol harcművészeteknél önvédelemre alkalmas edzést hirdetnek, miért GI-be, stb.-be gyakorolnak? Mert oké, régebben ezt hordták, de ma már senki se rohangál ilyenekbe. Más fogása van egy melegítőnek meg egy GI-nek. Félreértés elkerülése végett elismerem a régi stílusok hatékonyságát, de viszont azt is be kell látni, hogy pár dolgon azért változtatni kellene az oktatásnál (a legfontosabb az lenne, hogy ne mindenki lehessen edző/mester).

2. Edzés Idősebb korban: Mindent el lehet kezdeni idősebb korban. Csak más kérdés, hogy talál-e valaki olyan helyet ahol elkezdheti. Karaten, Kung Fun, stb. azért van több idősebb, mert ott elvállalják egyből őket. Sajnos ez a küzdősportoknál már nem ennyire van így. Pl.: birkózásnál, judónál teljesen kezdőt 14 éves kor felett nem is nagyon vállalnak el. Mi az indok? Már nem tudnának versenyezni. Küzdősportoknál ez a legnagyobb probléma. Már túlságosan rámentek a versenyekre. Tudom, hogy a küzdősport erről szól, de ez már tényleg túlzás.

3. De ha már megemlítettem a küzdősportok legnagyobb hibáját, akkor megemlítem a harcművészetek legnagyobb hibáját/hibáit. Ez nem más, mint a normális Sparring hiány. Attól, mert valaki a ,,levegőt kékíti", még nem fogja tudni megvédeni magát. Alapból nem fogja megszokni az ütéseket, rúgásokat meg egyebeket amit kap. Ez az egyik dolog, amitől leszoktak sokkolni azok, akik csak levegő kékítést tanultak. Mi a másik? Az, hogy sérülést okoznak a támadónak. Viccesen hangzik, de sokan ettől is megszoktak rémülni. Pl.: van egy karatés ismerősöm, aki tudná használni a tudását, csak nem meri. Miért? Mert egyszer edzésen komolyabban megrúgta a társát, akit utána orvoshoz kellett vinni. Azóta hasonló játszódik le nála, mint sok nő esetében mikor egeret, csótányt, pókot, stb. lát. Mert az esetek nagy részében valójában nem az adott állattól rémülnek meg, hanem attól, hogy mit csinálnának szegény állattal. A tudatuk lényegében sokkot kap ettől. Ő is így van ezzel: megrémül, hogy egy-egy támadása mit csinálhat az ellenféllel, és emiatt nem meri használni.

De még az is nagy hiba szokott lenni szerintem, hogy csak a saját stílusuk ellen készülnek fel. Lehet jönni azzal, hogy régebben is, csak egymással gyakoroltak, azonban ott volt valami, ami ma már nem nagyon: találkozás más stílusokkal. Pl.: csatamezőn, vagy egy rablás során, stb. Ezért van az, hogy sokszor, ha olyan harcstílussal találkozik valaki, amit nem gyakorolnak edzésen, akkor meg vannak halva. Legjobb példa erre a Brazil Jiujitsu. Mi volt a Vale Tudo (MMA elődje, durvább volt, mint az MMA ma) időben? A BJJ-sek szószerint lealáztak mindenkit, mert a Thai boxosok, stb. egyszerűen nem tudta mit csináljon ellenük. Ez a meglepetés ereje. Ezért tartanám fontosnak én, hogy más-más stílust gyakorló emberekkel is sparringoljanak a küzdősportolók/harcművészek. Csak, sajnos ez itthon kivitelezhetetlen több okból is. Pedig ezzel a ,,meglepetés ereje" csökkene, és nőne annak az esélye, hogy az ember megtudja védeni magát.

Kicsit hosszú lett, de le kellett írnom a véleményemet.